OK, akkor elnéztem. Tehát nem az a bajod, hogy nem értesz velem egyet, hanem hogy miért. Bocs.
Szóval szerintem éppen az intelligencia tisztelete és használata tesz emberré. A jó és rossz kérdése is többnyire megmagyarázható ésszel, és ami nem magyarázható meg ésszel, az pedig azért nem, mert még nem gondolkoztunk eleget. Az emberség nem azon múlik, hogy a szakmai döntéseket szakértőre bízod-e vagy nem, hanem hogy ésszel és jóindulattal döntesz-e, vagy pedig lózungokkal és képmutatással. Szakértőnek pedig nem azt tekintem, akinek papírja van róla, hanem aki ténylegesen ért hozzá, sokat gondolkozott a témán, méghozzá úgy, hogy ismeri a témára vonatkozó tapasztalati tényeket, az érintetteket, és a hozzá hasonlóan a témához értők előzetes eredményeit (részletesebben: alkalmazza az ú.n. tudományos módszert). Az, hogy a papír ezt tanúsítja vagy nem, az azon múlik, hogy az illető papír mennyire megbízható (és ez is tapasztalati alapon dől el).
Az meg, hogy szükség van szakértőkre, szerintem mindenki számára világos, aki már legalább egy terület megismerésébe belefektetett annyi szellemi erőfeszítést, amennyi ahhoz kell, hogy tényleg értsél valamihez. Ehhez ugyanis idő is kell, nem lesz időd minden területbe beletanulni, az erkölcstantól a szívsebészetig.
Ha neked ez, amit leírtam, egy pszeudo-technokrata haladó vélemény, akkor meg büszkén vállalom, az emberség hiányát kivéve. (Azt sem gondolom, hogy aki nem ért egyet, annak hiányozna az embersége. Csak azt, hogy ebben speciel téved.)