A vlc kábé a windows intézőből nyitogatott film fájlokkal ekvivalens. Annyi különbséggel, hogy két év alatt nem sikerült megjavítaniuk benne, hogy nas mappáinál ne kérje be a jelszót 2x minden alkönyvtárba váltáskor. Még ehhez is valami külső fájltallózó program kell hozzá.
A kodi meg egy integrált, tévé felületre tervezett kezelőfelület. Ha valaki veszi a fáradtságot és beállít mindent, akkor borító előnézet. Rövid tartalomjegyzék. És még sok más is megjelenhet a felületen, azzal együtt, hogy mindennél követi hol jár a megnézés. Külső szolgáltatások is hozzáadhatók addonokkal. Kadenciahelyes lejátsás és sokféle paraméterezés megadható benne.
Szóval a vlc az, amikor csak a fájlkezelőből rákattintok és nem érdekel semmi, csak menjen. Mindegy, hogyan, jól vagy rosszul csak szóljon és mozogjon. A kodi meg egy streaming felület rengeteg opcionális szolgáltatással.
Nem ugyanaz a célcsoport.
Mondjuk a konyhában evés közben telefonon vlc-it indítanék, de ha mozizni akarnél saját filmgyűjteményből a mozivásznon, akkor arra valami hangulatában és látványában igényesebb megoldást használnék, péládul kodit távirányítóval.