Nekem volt a lányoknak "udvarlós" tanárom. Rövid idő után eltanácsolták az iskolából. Igaz, ez csak egy szimpla iskola volt, nem olyan, amibe olyanok jártak, akik bármit megtettek volna a jó eredményért. Az embereket kiszolgáltatottá teszi, ha erősen vágynak rá, hogy általuk szakmailag nagyra tartott, eredményorientált mesterektől tanulva eredményesebbé váljanak. Szerintem ezzel az adott intézmény vezetőinek, munkatársainak és a gyerekek szüleinek is tisztában kellene lenni. Feltételezem, a fel-felbukkanó hírekben szereplők mind annyira akarták a sikert, hogy tudatosan vagy sem, de félretették a realitás egyes részleteit. Feltételezem azt is, hogy voltak olyan gyerekek, akik otthon elmondták, mi történt velük, és a szülők perpatvar helyett előbb-utóbb máshová járatták őket, és akik maradtak (gyerekek és szüleik, tanárok, vezetők), örültek, mert nem került veszélybe az intézmény, és megszabadultak egy vetélytárstól ill. egy rájuk bajt hozható elemtől.
A ~vakká tevő eredményorientáltság egyfajta betegség. Bizonyos értelemben előre visz, de mint látható, nagy ára lehet, ha a tanulók és szüleik nincsenek mentálisan felkészülve. Azt még úgy-ahogy elfogadom, hogy az előző rendszerben nem voltak könnyen elérhető információk (bár azt erősen kétlem, hogy nem léteztek az érintetteknek szóló könyvek, és hogy szóbeszéd útján nem terjedtek a hírek), de azt hiszem, hogy 2000 után volt (lehetett, ha akarták) elegendő információjuk a szülőknek. Persze lehetne hibáztatnom a tettek elkövetőit is, de mivel ezek valamiképpen beteg/sérült emberek, így nem reális azt mondani, hogy kizárólag az ő hibájuk, hogy adott dolgok megtörténhettek. Ilyen esetekben nem elég, ha valaki azt mondja nekik, hogy ne csináljátok ezt vagy azt, ennél több emberi/orvosi segítségre van szükségük. A kleptomániás sem azért lop, mert kell neki a szajré, hanem mert kell neki a lopás, annak ellenére is, hogy tudja, lopni helytelen.