egyszer egy fórumon pont egy srác panaszkodott erről hogy a buszon van egy lány de állandóan telefonozik hiába ül mellé minden alkalommal, nem tud vele beszélgetni,
én akkor egyből arra gondoltam hogy esetleg az a bizonyos lány csak szimplán nem akar vele beszélgetni, nem szimpatizál vele és ennyi, pofátlanul már már zaklatni a másikat nem épp jó dolog, és igen ez egy kb 15 éves történet amikor még a klasszikus max mp3 lejátszós telefonok voltak :)
Ez az egymásra mosolygás, flirt meg egymásba gabalyodás,
nos szerelmek születnek az interneten is, de mikor fiatal voltam sem mindig személyesen találtak egymásra az emberek, akkor volt nagyon népszerű SMS-t küldeni ia rádióba ahol felolvasták hogy XY párt keres leírás 160 karakter aki akarja jelentkezzen, nekem is volt így barátnőm, ma már eléggé vicces de akkor így volt.
De őszintén nem is értem mit írsz, gyakorlatilag az egész érvelésed alapja egy hatalmas de nem valós általánosítás,
az hogy mondjuk munkahelyi közösségben mindenki elvan a maga kis világában abszolút nem jelenti azt hogy az emberek elszigetelődnek hanem inkább azt hogy akkor írnak azoknak akiktől nem akarnak elszigetelődve lenni.
Ettől Béla meg Kati hazamegy és a családdal van és éli az életét vagy Béla lemegy a kocsmába Kati meg a szomszédhoz beszélgetni vagy elmennek mindketten a baráti társasággal találkozni, szimplán a munkahelyi közeg nem az ahol nagyon haverkodni akarnak.
Őszintén, mi a kollégákkal az irodában szoktunk beszélgetni általános dolgokról nevetünk stb.
de ez nem azt jelenti hogy ha van egy csepp szabad időm azt velük akarom tölteni hanem lehet inkább ráírok a páromra hogy mi újság, hogy van a gyerek hogy telik a nap mert miért ne, ettől még lesz életem és barátaim bár nyilván te kapásból azt mondanád hogy mert állandóan a telefonom bújom, közben meg ez nem az igazság.
De ugyan ez a buszon is, ha lehet választani hogy egy random emberrel beszélgetek vagy egy családtagommal ismerősömmel (anyukám szoktam egyébként felhívni ilyenkor) akkor miért ne tenném, ha társaságra, közösségre vágyom azt meg megtalálom anélkül is hogy a munkahelyen épp veled tölteném a szabad 5 percemet :)
de tudod mit, mindegy, másként látjuk a világot, én a 30-as éveim elején középúton vagyok a fiatalok mindenhez kütyü felfogása és az idősebbek "bezzeg a mi időnkben" felfogása között, az arany középút ahol részen mindkettőt megértem részben mindkettőre elmondhatom hogy az egyik túltolja a kütyüket a másik meg sajnos a múltban ragadt.