A sorompónak folyamatosan kell a villany, vagy csak az állapotváltozáshoz? Sok évtizeddel ezelőtt úgy csináltam, hogy vettem négy olyan szenzort, ami a sín belső oldalán egy fémlemez, s a mozdony kereke zárta rövidre az egyik sínszálhoz ezt a fémlemezt. Ekkor megvolt az állapotváltás. A mozdonyt járató változtatható DC feszültség egyik pontja, és a segédberendezéseket üzemeltető 16 VAC össze volt kötve. Ez lett arra a sínszálra kötve, amely mentén voltak a primitív szenzorok. A sín mentén az elrendezés ilyen:
====nyit========zár======sorompó======zár========nyit====
Ez azért jó, mert mindkét irányban működik, s ha a mozdony húz, a kocsikra sem nyitja rá a sorompót. Semmi elektronika, semmi bonyolítás, működik.
Amúgy a kapcsolóüzemű táp IC mellé kell némi induktivitás, kondenzátor, dióda, pontosan méretezett ellenállások, miegymás. Ezen felül tekercseknél érdemes arra figyelni, hogy váltakozó áramú táplálásnál a tekercs egyenáramú ellenállásából és az induktív reaktanciájából számolt vektoriális - ortogonális - impedancia korlátozza az áramot, míg egyenáramú táplálásnál csak az ellenállás, tehát egyenáram esetén kisebb feszültségről kell a tekercset járatni.
Csak az abszolútérték: Z = sqrt(R ^ 2 + X ^ 2), ahol
X = 2 * pi() * f * L, ahol f a frekvencia, L az induktivitás, R a réz drót ellenállása. Itt az '^' értelemszerűen nem xor, hanem hatványozás.
I = U / Z