Persze, doktor úr! Itt nekiállsz bevédeni olyan viselkedési formát, ami eleve orvosi kórkép, jössz azzal, hogy én valakiket minősítek, mire a végére oda jutunk, hogy "aztán ők mit gondolnak rólad, pávasegg". Tehát, kiderül, hogy nem létező alanyaid pont olyan előítéletesek velem szemben mint én velük. Max. a különbség, hogy én esetleg kimondom a véleményem.
:D
Jó, hát értem. Nehéz is volt mindig szürke eminenciásoknak valamire vinni akár iskolai, akár munkahelyi közösségben. Eleve ezek már az iskolákban sem voltak sikeresek, onnan is eredhetnek komplexusaik.
Én erre azt tudom javasolni, hogy vannak szakemberek és orvosok, akik ezeket a komplexusokat és lelki problémákat tudják kezelni.
Itt jegyezném meg, hogy van olyan kolléga is, aki önmagával legalább őszinte. Egy nőről van szó, aki erősen túlsúlyos. Nem akart sárkányhajózni jönni, mert "lássuk be, én kövér vagyok". Legalább önmagával szemben őszinte volt. Meggyőztük, hogy ezt engedje el, bulizni megyünk. Eljött, legyőzte a komplexusát és végül tök jól érezte ő is, és mi is magunkat.
Akik meg sem próbálják, csak állandóan a kifogást keresik, azok a szememben vesztesek.