Ez igaz, hogy az initet le lehetne cserélni. De a BSD-knek az az előnye, hogy a toolokat is a core team fejleszti, egységes egészet képez a rendszer, kernelestől, initestől, stb., így out of the box tapasztalatról írok, így nekem feltűnő volt a lassúság. Nem meglepetés, mert előre tudtam. A párhuzamos deamon-indítást már komolyabban kéne venni sysvinit vonalon is, mert egyrészt nem nagy szám megvalósítani, ha nem bonyolítják túl, mondjuk elég alap, vagy kézi függőségkezelés, és a felhasználói élményhez sokat ad hozzá.
A Bash-ban igazad van, a Linuxot megelező projekt, ami attól független, és mindig is elérhető volt a zsh-val együtt BSD-kre, még a MacOS is használta, de annyira összeforrt a GNU/Linux ökoszisztémával, hogy ma már szinte szinonim fogalmak. Az az érzésem, ha a Bash-t erőltetem, akkor azzal a Linuxot nem tudnám elengedni, a BSD-t meg pont azért fedezném fel magamnak, mert de.
A wsfontload-ot írtam, csak a neve nem jutott eszembe. Meg is eszi a fontot, nem ír rá hibát, de nem lépteti érvénybe, hatástalan marad. A neten azt írják, hogy csak VGA konzolon működik, drm-en nem, nem tudom mi ebben az igazság. Swap az meg nem kell, kösz szépen. A neten mindenkit ezzel ijesztgetnek, hogy kell a swap, megkeserüli, a pokol tüzén fog elégni, aki nem használja. Közben meg Linuxon sincs swapom (hibernálni se akarok természetesen) már vagy 4-5 éve, és egyszer se fogytam ki a memóriából, általában nagyrészt kihasználatlanul áll, főleg amiatt mert egyébként is terminálos, TUI, CLI progikat használok, meg kerülöm a bloatware-eket, soydev szoftvereket, amennyire csak lehet. OpenBSD alatt még ennél is minimalistább leszek, mert azon még Wine, Steam, systemd, játékok, stb. se fog futni, amit Linuxon meg használok, így még fele annyira se lesz kihasználva ez a 16 giga RAM se. Jelenleg a max. amit elértem most OpenBSD-n, Firefox jó pár füllel, 4 st/xterm terminál, 3 konzolos munkamenet, valami 3,8 giga RAM fogyasztás, erre jött még rá, kb. 1,5 giga cache (amit a rendszer eldob, ha kell a memória, fogytán lenne), az Intel IGP lefoglal 0,5 gigát, de a 16 GB RAM-ból marad még így is 10 giga kihasználatlanul, ha belakom, és mondjuk lesz kétszeres memóriahasználat, akkor is marad vagy 5 giga szabadon. Másik laptopon Arch bspwwm-mel, jelenleg ezen sorok írása közben 3 Alacritty terminál, Firefox 42 fülből 6 aktív füllel, foglal 1,1 giga RAM-ot, és 1,1 giga cache-t a 16-ból.
Hidd el, az a swap egy olyan mítosz, mint hogy Linuxon GRUB nélkül nem lehet bootolni, meg hogy networkmanager vagy netctl nélkül nem lehet netezni, ezek sem igazak. Ráadásul tegyük fel, hogy később mégis kell majd 100 év múlva egyszer valamihez swap, és szembesülök vele, hogy nincs. Semmilyen gondot nem okoz, csinálok swapfájlt, és felcsatolom swapként, azaz truncate -s 16G swapfile && mkswap swapfile && sudo swapon swapfile, és ennyi, SSD-n megvan néhány másodperc alatt, gondolom BSD-n lehet nem működik a truncate, hanem dd if=/dev/zero kell helyette és mkswap, swapon helyett máshogy hívják az utasítást. Túl van ez a swap-téma gondolva, meg vallási dogmákkal spiritualizálva. Ez egyébként még a régi időkből ered, amikor a gépekben még irtó kevés memória volt, meg lassú HDD-ken tartották a swapot, és trükközni kellett, hogy jajj, partíció legyen, ne fájl, mert akkor nem töredezik, meg a HDD tányér külső szélére tegyük, hogy gyorsabb legyen, stb..