( BehringerZoltan | 2021. 08. 20., p – 22:16 )

> Minél komplexebbé válik a tudomány, annál kevesebb isteni szikra van

Hja miután tévedmény végeláthatatlanul specializálodva, külön tévedményágakká, majd további al-al-al-altévedményágakká bomlik, amik aztán külön madárnyelvet kezdenek csicseregni, hogy másik ne értse és hogy még tovább növeljék a komplexitást egymással házasságra is lépnek. Nagyon úgy néz ki a jövö tévedősei olyan 70 év tanulás után eljutnak arra szintre, hogy a demencia előtt még egy-két produktív évük alatt hozzájárulhatnak az utánuk jövő generáció  tanulmányainak tovább bonyolításához újabb specializálódásokkal.  Tehát felmerül, hogy tulképp a tévedmény egyik természetes korlátja lesz, hogy olyan komplexitást kéne megértenie egy új generációnak a továbblépéshez amihez a teljes életen át tartó tanulásuk sem lesz elég. Vagyis  ily módon nem lehet majd fokozni a tudomány "fejlődését". Hacsak ki nem tolják a tévedősök produktív életét 120 évre...LOL

>  A vallás megpróbálja a bonyolult, véletlenszerű, komplex, félelmetes világot leegyszerűsíteni, hogy a primitív lelkek is értsék és megnyugtassa.

Valójában ez a tévedményre jellemző. Elvont, absztrakt egyszerűsítő gondolkodás a tudomány sajátja, ami különbözőket tekint azonosnak,  nagyvonalúan eltekint a kerekítési hibáktól, ami úgy old meg inkább vélt mint valós problémát, h közben generál 10 millió másik megoldandót, ha nem épp megoldhatatlanat. A vallások mélyén lévő tradíció megértése egyáltalán nem egyszerű. Nem is értik. De van a vallásoknak egy külső felszíne (engem speciel ezek kifejezetten taszítanak), ami a szokások, szertartások, imák, énekek, előírások stb ismeretét és mívelését jelenti, de nem ezek adják a tanításokat. Mert a lényeg mélyen van, nem érthető meg egyszerűen - ez a vallások belső lényege, ami visszautal a tradícióra. Bőven lehet hittudós, meg teológus úgy h közelében nincs a belső lényeghez.  Az emberek is a külső felszínt értik a vallásosság alatt, úgy tűnik te sem vagy kivétel.  A belső lényeg zárva van előttük. De nem feltétlenül úgy h titok lenne, hanem nem képesek arra szintre emelkedni/vagy belemerülni ahol be tudják azt fogadni, vagy meg tudnák érteni.  A dolog logikus, de nem logikailag válik bonyolulttá, hanem már nem lesz kifejezhető. Ugye a szkepticizmus harmadik foka, hogy ha létezik is az Igazság, és ha még meg is ismerhető, akkor sem kifejezhető. Akik eljutnak ilyen szintekre  azok nem tudják elmondani a tapasztalataikat, hiába is próbálják. Nincsenek rá szavak, fogalmak - minden körülírás suta és esetleges lesz és félreértések garmadáját okozza. Én gyakran hivatkozok a Mátrix c. filmre, minthogy az egy egészen kivételes kísérlet (inkább hívnám kinyilatkoztatásnak - modern bibliának) arra, hogy a populáris kultúrában szenvedők számára valahogy értelmezhetővé próbálja tenni ezen mély tanításokat.  Egyszerűségről szó sincs. Ez teljes félreértés. 

Gondolat szabadsága sem úgy van. A szabadság nem a választásban, hanem a teremtésben manifesztálódik. Nem megállapítok valamit, hanem létrehozom. A dolgok nem valahogy vannak amit nekem meg kell ismernem, hanem nekem kell irányítanom.  A helyes szemlélet nem az, hogy mivel a tapasztalható világ nem olyan mint amilyennek szeretném így nyilvánvalóan téves elképzelés, hogy nekem ehhez közöm lenne; hanem ellenkezőleg pont ez az ellentét jelöli ki a feladatot - ami köznyelvileg szólva nem éppen emberi léptékű.