Én is olvastam ezt a beszélgetést Nádasdyval és pont ezért attól tartok, hogy a jelen kontextusban mellélőttél vele. Engedelmeddel idéznék is belőle:
"Azt, hogy nem tudjuk értelmezni ezt a kategóriát. Nincs kritériumunk arra, hogy megmondjuk, melyik alak jobb vagy melyik rosszabb, ha egyszer a kommunikációt elvégzi."
Abban igazad van, hogy a high level gondolat "elvégezte" a kommunikációt (bár mi tagadás, ez a fordulat se tűnik valami nagyon magyarosnak), hiszen majdnem végig megértettem, mit akart a srác mondani, csak ezen a ponton a szemöldökráncolásom átcsapott röhögésbe.
Sőt, abban is egyetértünk, hogy itt életkori sajátságról van szó, csak nem az enyémről.
Az előadó, aki elmondásod szerint "kávézós-cigizős képet küldött magáról" bemutatkozásként, egyszerűen nagyzol. Istent játszik, és ennek a szerepnek része ez az agyatlanság is, amit nyelvileg művel.
A jelen környezetben tehát a leghatározottabban van olyan kritériumunk, ami alapján eldönthető, hogy egy adott nyelvi forma használata indokolt vagy sem. Amit ez a 20-as éveiben járó srác művel, az nem "jópofa és kifejező", hanem egy röhejes, túljátszott szerep.
Egyébként ha már itt tartunk, az egyik ellenérv, amit a beszélgetés egy pontján Nádasdy felhoz, szintén elég nyilvánvalóan téves, csak ezt ő bölcsészként nem tudhatja. Azzal próbálja bizonyítani, hogy a magyar nyelvnek (vagy bármely másiknak) nem lehet hatása a gondolkodásmódra, hogy például az is mekkora szamárság lenne, ha valaki azt mondaná, hogy Itália időjárása kimondottan kedvez a művészeteknek.
A helyzet az, hogy ez élettani szempontból nem is tűnik akkora ostobaságnak. Kulcsszavak: Corpus Pineale, Melatonin. Mivel Nádasdy élettársa pont egy orvos, gondolom majd segít neki kibogozni.