Röviden: Bármelyik könyvtárban van, onnan indulva rekurzívan keres, nagyságrendekkel több erőforrást elpocsékolva és I/O-t elhasználva a szükségesnél. Emellett, képtelen vagy a fájlok-mappák néhány első karakterét beírva, szimplán az aktuális könyvtárból választani (typeahead). Öröm lehet ez egy hálózati fájlrendszeren, vagy egy osztott képernyőn, amikor megjelenik olyan, alkönyvtárban lévő fájl is, amit nem szívesen mutatnál meg, hogy a /home könyvtáradban van (és most nem csak az NSFW tartalmakra gondolok).
Régen ezt a funkciót az Alt+S kombóval lehetett előhozni, ami jó is volt így, alapértelmezés volt a typeahead, ahogy egyébként minden más fájlkiválasztó is működik. A typeahead kikerült, a rekurzív keresés kötelező lett. Kikapcsolhatatlanul. A beállítási lehetőség berakását elutasították, a szokásos, milliárdos multik fillérbaszó érvelésével. [1]
Options have a cost, especially those which are not enabled by default and do not get tested
Ami már ott megbukik, hogy régen évekig igaz volt ez a rekurzív keresésre, hiszen GTK2-től benn volt mindkét funkcionalitás. Tehát, konkrétan kevesebb munka és költség lett volna nekik, ha hozzá se nyúlnak. A merge requesteket rendre elutasították, arrogánsabbnál arrogánsabb, szélsőségesebbnél szélsőségesebb idealista közhelyekkel.
Sajnálom, hogy lusta voltál elolvasni a linkelt bugreportokat. Pedig jócskán kapnál egy képet arról, hogy a Red Hat-nál milyen lead fejlesztői kultúra uralkodik. Bár, lassan már kezdek hozzászokni, hogy szándékosan a szőnyeg alá söpröd, eljelentékteleníted a Red Hat okozta bosszúságokat, ha mással nem megy, az érintetlenségeddel önigazolva.