Kubernetes / konténerek (és előtte az 1-feladatos VM-ek) előtt ez úgy nézett ki, hogy a fejlesztő elkészített egy "HA" webappot, amit teszteltek valamilyen "fejlesztői" környezetben, majd azt .tar.gz-ben odalökték az üzemeltetésnek, akik megpróbálták "productionben" életre lehelni. Ha 3 userrel bírta a terhelést, akkor ment ki élesbe. Aztán az első kicsit nagyobb terhelésen megfeküdt az egész (tisztelet a kivételnek), a fejlesztők és az üzemeltetés meg néztek, hogy mi van.
Ma ez úgy néz ki, hogy az üzemeltetés (ma már devops) olyan automatizált rendszert tud gombokért összerakni bármelyik cloud szolgáltatónál, ahol az alap HA tesztesetek + terheléses tesztek lefuttathatók és hiba esetén visszalökhetők a fejlesztőknek extra kézimunka nélkül. Funkcionális / architektúrális hibák ettől még vannak / lesznek, de a szint, amit el lehet érni óriási befektetések nélkül, az sokkal magasabban van.