Anyanyelvnek minősül, ha ugyanúgy, mint az anyanyelvemen, írásban semmi gondom nincs, de élőszóban gyakran kell szavakon elgondolkodnom, mert mindig pont csak más nyelven jut eszembe a keresett kifejezés, és a klasszikusokat idéző körmondataimba gyakran belezavaradom, mert míg írásban (gépelésben, kézzel írjon az, akinek hat anyja van) visszalépek és átírom a mondat korábbi részét, elkerülendő egy csúnya egyeztetési hibát, vagy kitörlök egy közbevetett, lazábban kapcsolódó félmondatot, ha úgy érzem, értelmezhetetlen lett a mondanivalóm, addig szóban nincs backspace, mert az ember az evolúció egy olyan ostoba, kihalásra ítélt mellékága, amelyik az elsődleges kommunikációs formájában nem talált megoldást a hibák észrevétlen javítására, mégis az érthetőség okán annyi redundanciát tett a kommunikáció eszközébe, hogy egy hosszabb és akár több milleniumot megélt fához hasonlóan szerteágazó gondolatmenetet lehetetlen legyen a nyelv írott és íratlan szabályainak betartásával átadnia a hallgatónak?
Nem tudom, úgyhogy egyéb, leírom.
BlackY