Érdekes, más fórumokon is többször mondták már ezek-azok, hogy engem kéne megválasztani az ország vezetésére. Javasoltak engem már miniszterelnöknek is, igen, de még királynak is... És SOSE én hoztam szóba, ez mindig tőlem függetlenül merült fel...
Ennek oka valószínűleg az, hogy a kétségtelenül meglevő számos hibám mellett legalább egyetlen, abszolút bizonyossággal meglevő jótulajdonságom világosan látható: ŐSZINTE VAGYOK. Azt mondom (írom) amiben HISZEK. Nem alakoskodom. Nem taktikázom.
És manapság amikor minden politikus a lehető legocsmányabbul és legpofátlanabbul képes az emberek képébe hazudni, ezt egyesek nagyra értékelik. Gyakran még azok is akik amúgy nem sok nézetemmel értenek egyet. Mert még ekkor is az van hogy előre lehetne tudni, milyen helyzetben miként döntenék, hiszen megmondom, leírom, és NEM HAZUDOK. És ha e döntés nem is tetszik netán ennek vagy annak, de legalább nincs bizonytalanságbnan senki, s már ez is mekkora előny manapság!
Sajnos azonban épp emiatt nem lennék „uralkodónak” való. Miniszterelnöknek se. Nyilván ha megválasztanának, pokolian élvezném... talán egy-két hónapig. Utána nem. Utána csak pokoli lenne, élvezet nélkül. Túl nagy lenne a stressz, még akkor is ha senki se baszogatna. (Holott lenne bőven aki megtenné...). De még ezesetben is állandóan aggódnék a felelősség miatt hogy tényleg a lehető legjobbat teszem-e az országért, nem lehetne-e még jobban, stb...
Egyáltalán, ez csak akkor működhetne még akkor is ha vállalnám a stresszt, ha mellettem állna egy végtelenül alapos tudással rendelkező szakértői gárda, mert mindent én se tudok (pláne nem a politikából). A baj az hogy nem úgy látom hogy jelenleg létezne egy ilyen szakértői gárda, s ha valakiben meg is van ehhez a tudás, hogy szakértő legyen, mi garantálja hogy ugyanolyan becsületes lenne mint én?!
Ez egyszerűen egy álom, na. Nem működne. Ez a korszak olyan, hogy benne kizárólag a pofátlan és korrupt politikusok tudnak érvényesülni a politikai pályán.
Előre látom, még ha valami csoda folytán meg is lennék választva, azonnal azzal kezdenék az ellenségeim hogy felkutatnak gyerekkori históriákat 40 évvel ezelőttről, vagy még régebbről, hogy azzal járassanak le. Valamit biztos találnának amire már magam se emlékszem. Senki gyerekkora nem volt teljesen makulátlan. Vagy előhoznák pár HUP-os postomat ami polkorrektségi szempontból nem vállalható. És még ami ezek közül lényegében ártatlan, azt is félremagyaráznák hogy bele lehessen kötni. Ugyanezt teszik most is a trollok, csak ez sokkal komolyabb lenne egy politikus esetében.
Kell a halálnak az ilyesmi. Még annyi nyugalmam se lenne mint ami most van. Szóval nagyon szépen köszönöm a javaslatot, de nem vállalnám. Mert mégis, szerinted akkor mennyi időm maradna ALKOTNI? Hm?!
Az az egy-két hónap (maximum) amíg az elején kiélvezném a dicsőséget és az újdonság varázsát, egyszerűen nem éri meg azt ami utána következne. Vagy még előbb...
Mégis, az hogy e javaslat újra meg újra felmerül velem kapcsolatban az életem során a legkülönbözőbb helyeken, már eleve egyfajta elismerés felém úgy érzem, aminek azonban mégis keserű szájízzel örvendek, mert ugyanakkor rém szomorú és súlyos ítélet is a regnáló illetve potenciális politikai gárdáról... Mert most őszintén és komolyan: Miféle politikusai vannak annak az országnak, ha velük szemben még én is egy vonzó alternatívát képviselnék?! ÉPP ÉN?!
Nagyon de nagyon szomorú tényleg, még akkor is ha az én miniszterelnökségem akár csak viccből, tréfából is merült fel. Normális országban ez még viccből se szabadna hogy felmerüljön, komolyan mondom. Ha ilyen a bizalom a politikusokban, az már kész tragédia az országnak.