Ellenvélemény: https://mta.hu/tudomany_hirei/tudomany-gyogyitas-es-ujsagiras-111103
Az ivermectin széles spektrumú parazitaellenes szer, amelyet elsősorban az állatgyógyászatban alkalmaznak, de néhány esetben elhanyagolt, súlyos trópusi parazitafertőzésekben emberen is használják, többnyire külsőleg, kenőcs formájában. Az ivermectin a paraziták specifikus idegrendszeri elemeit támadja, de az emlősök, így az ember idegrendszerét is súlyosan károsíthatja. Ez utóbbi hatás kivédését az emlősökben az ivermectin felszívódását és az agyba való bejutását meggátló membránfehérjék, elsősorban az ún. P-glikoprotein nevű gyógyszertranszporter biztosítja. Ez a fehérje a bélben és az agyat ellátó vérerekben mintegy „kipumpál” számos mérgező anyagot, így az ivermectint is. Ha ez a védőhatás nem érvényesül, pl. egyes P-glikoprotein-hiányos kutyafajtákban, az ivermectin beadása és felszívódása akár végzetes következményekkel is járhat. A transzporterfehérje hiánya vagy alulműködése emberben is előfordul, így az ivermectin beadása közvetlenül is súlyos neurotoxikus hatást válthat ki.
De a legnagyobb veszély az, hogy az ivermectin már igen kis dózisban is gátolja az emberi szervezetet védő P-glikoproteint és több fontos gyógyszertranszportert, ezért más gyógyszerek esetében fokozott érzékenységet okozhat. E gyógyszerek felszívódása, anyagcseréje, toxikus hatása jelentősen megváltozik a transzporterek gátlása esetén. Főleg gyógyszer-kombinációk esetében (mint amilyen az Index-cikkben ajánlott Budapest-Covid-Protokoll is) ez súlyos, előre nem látható mellékhatásokhoz vezethet. A transzportergátló jelenséget leíró részletes közleményünk előzetes formában éppen a napokban került publikálásra.