( haroldking | 2020. 05. 19., k - 13:26 )

A könyvet felvilágosítási céllal írtam, alkotásvágyból is, nem azért mintha oly nagyon „foglalkoztatna” a kérdés. Jellemző, hogy azóta eltelt majdnem húsz év, de sose nyúltam vissza a témához: akkor „kiírtam” magamból ezzel kapcsolatos véleményemet, gondolataimat, és kész, ennyi, a téma nem ért meg többet.

Az elved hogy miért érdemes hinni, szintén ki van tárgyalva a könyvben, azaz nekem cseppet se új. Idemásolom amit írtam róla ott:

 

Pascal fogadása”, avagy „érdemesebb/kifizetődőbb hinni Istenben mint nem hinni, mert ha hiszünk és van Isten, sokat nyerhetünk, ha nem hiszünk és van Isten, mindent veszthetünk, ha ellenben hiszünk és mégsincs isten, semmi baj, nem vesztettünk semmit”!

Ezt – más szavakkal - Blaise Pascal állította a 17. században. Ez nagyon kedves fundi-érvem, mert csodálatosan darabokra lehet cincálni!

Először is, cseppet sem biztos hogy még ha van is Isten, és hiszünk benne, akkor is megjutalmaz minket!

Másodszor, lehet hogy totál nem érdekli hogy hisz-e benne valaki!

Harmadszor, lehet az is hogy kifejezetten az ateistákat kedveli jobban, lásd az „—Az ateistákat gyűlöli Isten, mert nem hisznek benne!” - fundi-„érvre” adott választ!

Negyedszer, ha nincs Isten de mégis hiszünk benne, abból nagyonis sok kárunk származhat, tudniillik mert például a magyarázatainkban Istenre hagyatkozunk végső okként, s eképp nem keressük a dolgok/események IGAZI okát, tehát például nem fejlesztjük a tudományt! Csak egy példa: ha valaki azt hiszi, a pestis Isten büntetése, akkor nem igyekszik gyógymódot sőt oltást találni ellene! Vagyis az istenhitre az életünket is ráfizethetjük! Egyáltalán, az Istentöl jövönek tartott de hamis vallási törvények követésére áldozzuk ezt az egyetlen életünket, az örök élet hamis illúziójáért, ami azonban nem fog bekövetkezni!

Ötödször, ha nincs Isten és nem hiszünk benne, abból jelentős hasznunk származhat, egyrészt az hogy nem kell félnünk holmi túlvilági büntetéstől, másrészt hogy elkerüljük a negyedik pontban leírt bajokat!

Hatodszor, a dolog erkölcsileg is aggályos: nem hinném hogy Isten ha létezik is, de sokra becsülné azt, aki efféle üzleti megfontolásokból, tehát a legigazibb módon számításból hisz őbenne!

Hetedszer, még ha teljes mértékben igaza volna is a fundamentalistának, az sem jelentene semmit! Ugyanis tegyük fel hogy valaki így gondolja mint ahogy most mondta a fundi. Nos, ez egyszerűen nem hit! Lásd ugyanis a „hit” szó korábban megadott definícióját. Aki úgy gondolja mint a fundi, az tehet úgy, mintha hinne, a hit külsőségeit felvállalhatja, de ettől még nem lesz hívő! Nekem például megesküdhet a Föld minden lakója hogy nekem ajándékozzák egész Európát, ha ezentúl hiszek abban, hogy minden suszterbogár tud magyarul beszélni, csak ezt titkolják előttünk emberek előtt – akkor sem fogok hinni benne, mert nem hihető! Tehetek úgy, mintha elhinném, de ez akkor sem hit! Tehát a fundi érve még akkor sem működhetne ha igaz volna.