Te nagy szerencsecsomag.
Ez nem egy kis szar rezidensbol valo kodreszlet, hanem egy olyanbol valo, ami ugy csucsult be, hogy mikozben tette a do`gat, a DOS, meg a folotte futo Windows fagyas nelkul mukodott, mikozben mindharman irtak a vinyora, egymas zavarasa nelkul, es kozben jottek az adatok hardveres megszakitason keresztul be, es ki kellet ezeket irni lemezre, mert csak...
Nem, ez nem volt trivialis, mert matematikus zseni kollegaimnak nem jott ossze a mutatvany, es nem azert mert hulyek voltak,
henem mert:
- nem ertettek a szamitogep (x86) interrupt mechanizmusat,
- nem ismertek a DOS-t melysegeben,
- es Assemblybol is pont annyit tudtak, amit az egyetemen tanultak.
Nem vagyok elszallva egyaltalan attol, hogy volt eleg tapasztalatom (gyakorlatom) x86-os Assemblyben, csak azert futottam bele ebbe a szalba, mert irrital, ha valaki nagyra van attol, hogy Assemlyben (meg Cobolban) programozott, es ettol mekkora nagy zseni.
Valahogy en nem erzem magan nagy programozonak attol, hogy megettem reggelire a matekos kollegaimat Assemblybol,
meg plane attol sem, hogy nem tudtak megitni a TSR-t, hogy ne faggyon le tole a gep, pedig _TRIVIALIS_, ha nem is annyira, mint a kis rezidens szarok, amiket ok is meg tudtak irni; akkor csorbult a fejszejuk, amikor hardveres irq-kat kellet lekezelni, es kozben irni a vinyora. Megegyszer szerencsecsomag: ez nem nagy dolog; ujjgyakorlat, de nem mindenkinek, meg akkor sem, ha matek meg Cobol/Fortran-zsenik.