Leírva macerásabbnak tűnik, mind a londoni. Azon kívül, hogy nincs beléptető kapu, melyik másik tulajdonságát érzed előnynek?
Nekem a londoni megoldásban az tetszik, hogy nem kell jegyet venni előre, nem kell alkalmazásban gombot nyomkodni.
Azoknak a kedvéért, akik a londoni rendszer nem ismerik, következik a leírás: Az ember felszáll valami járműre, nfc-hez érint okosórát, telefont, hitelkártyát, bankkártyát vagy oyster kártyát és kész. Csippan, kigyúl a zöld fény. Ha az a jármű metró vagy vonat, akkor leszálláskor is érint az ember, és a rendszer kiszámolja, hogy mennyi volt az út költsége.
Az elektronikus cuccban nincs külön bérlet meg vonaljegy, hanem az ember az utazásokért fizet, aztán ha eléri egy papír napijegy értékét, akkor aznap már nem kerül többe. Ha eléri egy héten egy papír hetijegy értékét, akkor azon a héten már nem kerül többe.
A papír napi/hetijegynek egy előnye van, hogy ha az ember olyan állomáson száll fel vagy le, ahol nincs beléptetőkapu (vagyis a városközponton kívül nap közben, vagy a városközpontban is éjjel), akkor még le se kell lassítania az érintéshez. Számomra ez nem elegendő előny, az elektronikus rendszer rugalmasságát jobban szeretem.