Mondjuk ezt nem úgy kell nézni, hogy a témagyar állam kifizeti a hitelt, aztán ott áll a szegény devizahiteles egy követelésmentes ingatlannal.
2010-ben a választások környékén 180 körül volt a CHF, ezt jellemzően 150-es (vagy még magasabb) árfolyamon vették fel, erre a max. 20% gyengülésre még nyugodtan lehetett azt mondani, hogy várható árfolyamkockázat, az év végéig olyan 220-as árfolyamig ment fel.
Simán lehetett volna egy olyat csinálni, hogy az állam azt mondja, hogy 2010 végéig bármelyik deviza lakáshiteles (mondjuk egy limittel, pl. max 25m vagy ilyesmi) forintosíthat azon az árfolyamon, amelyik napon az igényt beadta. És mivel 3 idióta kellett ehhez a helyzethez, aki adta a hitelt, aki felvette, és szabályozóként maga az állam, szóval állják a forintosítás költségét is egyenlően a 180-as árfolyamhoz képest. Ott ültünk egy óriási IMF (+EU +világbank) hitelkereten, abból simán le lehetett volna hívni, az állam pedig ezt kvázi önköltségi alapon nyújtotta volna forrásként, azon az 5-6% kamaton (forintban), mint amibe ez neki kerül. Jó, árfolyamkockázat, ezt TFH nem terhelte volna rá a volt devizahitelesre, vagy épp ráterhelte volna, csak nem gyengíti szándékosan szarrá a forintot. Került volna mondjuk ennek a 817 milliárdnak a tizedébe az államnak? Ez egy fél Puskás stadion, vagy egy fél úszóvébé, matolcsi alaptványozásának meg mondjuk a tizede. Szerintem itt azért jobban hasznosult volna a pénz, hogy finoman fogalmazzak...
Ehelyett ugye kiküldték kósalalit Görögországozni, de csak nem akart az árfolyam beszakadni, tehát utána küldték kisrogánt is, az már használt. És jelentős késéssel megcsinálták a végtörlesztést, amivel jelentősen elkésve, a bukót a bankra hárítva, egy teljesen irreális árfolyamon megszabadulhatott a tartozásától a devizahitelesek leginkább tehetős negyede. Azok, akiknek amúgy nyilván fájt volna fizetni, de ki tudták volna fizetni...