a) utazni a gyerekkel naponta 1ó++, hogy jobb oktatásban legyen része a gyereknek
b) maradni a seggünkön és venni naponta 1ó++ különórát, hogy jobb oktatásban legyen része a gyereknek
Egyiket sem. Az alap probléma az, hogy a gyerek több időt tölt a közoktatásban mint a családdal, és ennek az időnek 60-70% felesleges (6db 45 perces órával és 15 perces szünettel számolva). A sulinak tudásközpontként kellene működnie. Egy hely, ahol a mentorok biztonságos közösséget teremtenek, érdekes témákat vetnek fel, és segítenek, hogy avval foglalkozz ami érdekel, illetve megtaláld ami érdekel.
Ezzel szemben a közoktatásban az megy, hogy okos emberek megrágják az információt, majd a tanárokkal - tetszik, nem tetszik - lenyomatják a gyerekek torkán.
Szerintem a legfontosabb dolog ami jelenleg az oktatásból hiányzik, az a partnerség. Hogy a politika partnernek tekintse a pedagógusokat, a pedagógus pedig partnernek tekintse a gyereket. Ha ez meglenne, akkor pl. a politika segíthetné a tanárokat, a modern szemléletek elsajátításában, a tanár pedig végrehajtó szervből előléphetne mentorrá.
Pl1: elindult egy program az egyik ismerősöm munkahelyén (ált. iskola), ahol az oktatás fejlesztésével foglalkoznak. Persze nem kérdezték meg őket, hogy szerintük hogyan lenne jó, hanem egy tudós csoport által kidolgozott tesztet kezdtek kitölteni velük, hogy felmérjék milyen oktatási módszertanokat szeretnek. Ez olyan, mintha egy cégnél az üzemeltetést úgy szeretnék megújítani, hogy tesztet töltetnek ki az emberekkel, melyik a kedvenc technológiájuk, vagy mi a véleményük a felhőről.
Pl2: alsós tanítók leültek a felsős tanárokkal beszélgetni, mi legyen a felsőbe bocsájtás minimális feltétele. Olyasmik jöttek fel, hogy "tudja a gyerek elszavalni a himnuszt". Most képzelj el agy tanulás zavaros gyereket, akinek negyedikben gondot jelent egy összetett mondat elolvasása. (Hasonlat: van egy mozgáskorlátozott gyerek, a felsőbe bocsájtás feltétele pedig, hogy legalább egy fekvőtámaszt szabályosan el tudjon végezni.) Azt már nem is említem, hogy az említett paraméter mennyire korrelál a gyerek fejlettségével.
Mit lehetne tenni?
1. A NAT -ot jelenlegi formájában el kell felejteni. Az egyetlen paraméter, az kellene legyen, hogy mi az érettségi anyaga. Hogy a gyerek hogy jut el oda nem számít.
2. A pedagógus hivatás presztizsét helyre kell állitani. Ide okos és foként kreatív emberek kellenek, rájuk pedig nagy az igény másutt is. (Pénz, pedagógus képzés, propaganda.)
3. Szabad teret kell biztosítani a tanároknak. A tanár ismeri a gyereket, és osztályonként változik mi működik és mi nem. Ezt a területet nem lehet/szabad felülről irányítani.