Érdekes h a fejlett igazságérzetről árulkodó válaszodból kimaradt egy tétel: miért kényszerítheti az orvostársadalom az egyébként szintén a nyugati bérszínvonal töredékét kereső betegeket arra, hogy hálálkodjon neki? És ezek után miért engedi meg magának azt a pimaszságot, hogy arról panaszkodjon a társadalomnak, hogy milyen alacsony a jövedelme?
De ezen túlmenve, miért fenyegetheti azt a társadalmat mely -sok minden máson kívül- a képzését biztosította, azzal, hogy jól faképnél hagyja és máshol kamatoztatja a tudását? Talán amikor eldöntötte h igénybe veszi a képzést, az akkori állapotok és a mostaniak között óriási differencia van? Én már nem vagyok éppen mai gyerek, de még sosem hallottam, hogy egy orvos arról beszélt volna mennyire megbecsülve érzi magát. Mindig is borítékot lesték. Illetve ez a kérdés olyan szempontból is felvethető, h mennyire tisztességes a külföldre távozás az itt maradó kollégáival szemben?
Valójában arról van szó, h társadalom így-úgy de mindig is teljesítette megbecsülési elvárásokat az orvosok felé. Ennek fényében a részükről történő panaszkodás és a faképnél hagyással fenyegetőzés jelentős morális deficitnek tűnik az elszámolásban!