A témához illik Ráth-Végh István: A könyv komédiájából egy rövid részet:
MILYEN NYELVEN BESZÉLTEK A PARADICSOMBAN?
Eldöntésre vár még az a kérdés, hogy milyen nyelven írta Ádám az ő műveit? illetőleg, hogy milyen nyelven beszéltek a paradicsomban?
Ezt bizony a Biblia elfelejtette megmondani. Így aztán ismét széles csatatér kínálkozott, ahol könyvgránátokat lehetett egymásra hajigálni. A győzelem babérját a héber nyelv vitte el; ennek volt a legnépesebb serege. De magános vitézek külön-külön verekedtek a saját igazuk mellett, és nem adták meg magukat.
Óvatos szerzők, köztük a nagy Thomas Browne, nem kardoskodtak egyik nyelv mellett sem. Szerintük az ősnyelvet csak kísérlet útján lehetne megállapítani. Ha az újszülött gyermek fejlődését a természetre bízzák, és nem tanítják beszélni, azon a nyelven fog megszólalni, amelyet Ádám használt a paradicsomban. Csodálom, hogy Browne nem ismerte az ősrégi angol anekdotát János királyról, aki ugyanezzel a céllal két gyereket elzáratott a külvilágtól egy toronyba, s megtiltotta az őröknek, hogy egy szót is szóljanak hozzájuk. Pár év múlva meglátogatta a kísérleti gyerekeket, s épp jókor ért a torony alá. A két gyerek az ablakban ült és ezt a nótát fújta: János király, János; az eszed hiányos
Egy A. Kempe nevű szerző teljesen vad véleménnyel hozakodott elő. Azt állította, hogy a paradicsomkertben az Úr svédül beszélt, Ádám dánul válaszolt, a kígyó pedig franciául csábította el Évát. Véleményét semmivel sem támasztotta alá. A francia Peignot, aki ezt a furcsa könyvet felkutatta, csupán a kígyó beszédében lát némi valószínűséget, ismervén nemzetének gáláns természetét.
5 belga tudós a nacionalizmus lobogója alatt vonult fel.
Ő kétségtelennek vélte, hogy az ősszülők flamand nyelven beszéltek. (Origines Antverpianae [Antwerpen keletkezése], Antwerpen, 1569.) Hogy minő érvekkel dolgozott, arra nézve elegendő egyetlen példa. Többek között a zsák szó eredetét fejtegeti. Ez majdnem minden nyelvben azonos. Görögül sakkos, latinul saccus, gótul sakk, németül Sack, angolul, dánul és flamandul sack, franciául sac, olaszul sacco, spanyolul saco, héberül és törökül sak stb. A magyar zsákot nem említi; mennyire megörült volna neki, ha ismerte volna. No mármost, a szó eredete egészen világos: Bábelben kitört a nyelvzavar, s a népek szanaszét futamodtak, mindenkinek az volt a gondja, hogy a zsákját ott ne felejtse!
Ezek után semmi okunk sincs restelkedni a magyar Horvát István délibábos nyelvészkedésén. Tudjuk, hogy ő a magyar nyelv nyomaira bukkant a paradicsomban, pusztán a nevek hasonlósága alapján.
Elgondolásait egy Gida József nevű amatőr nyelvész tovább fűzte, s a Hasznos Mulatságok 1837. évi 25. számában a tisztes folyóirat lapjai közé bepréselt egy hatalmasra hízott csodabogarat. A cikk címe: Egyiptomban Moyses idején magyarul beszéltek. Ez azért is valószínű, mert maga Mózes is magyar gyerek volt. Neve kezdetben így hangzott: Mises – ami nem egyéb, mint a magyar vizes szó változata. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy vizes volt, mert vízben találtatott. Magyar isten volt Osiris is, ami rögtön kivilágosodik, ha a nevet tagoljuk: ó-sir-is-ten. A hódító Sesostris fáraóban is hazánkfiára ismerhetünk, neve ugyanis ezt jelenti: sas ostor, mert mindent magához ragadott, mint a sas. József bezzeg kellett volna Putifárnénak, hiszen a nevéből kitűnik, hogy jó is volt, szép is volt. Joseph = Jó szép. Maga Egiptus is a mi nyelvünkből lopta a nevét, az Ég Ép szavakkal jellemezve örökké derült éghajlatát.
Ez a cikk halálosan komoly szándékkal íródott. Kevésbé egy másik, amely ugyancsak a Hasznos Mulatságok 41. számában lőtt vissza Mózes megmagyarosítójára ezzel a címmel: Ádám idejében magyarul beszéltek. A kis szatíra szerint Ádám egyre azt mondogatta magában: vajon ád-e nékem az Úr társat? S egyszerre csak hallja a szózatot: ád ám! Elszenderedése után fölébred, s megpillantja a gyönyörűséges Évát. Elrikkantja magát: Éhal már-a-dics-ám! Innen Éva és a paradicsom. Ádámtól ered Jeruzsálem valódi neve, a Hierosolima is. Mert mikor ette az almát, így fakadt ki: Hi-e-rossz-alma! Hogy a gonosz Káint tulajdonképpen Kujonnak hívták, az nyilvánvaló. Nem lehet aziránt sem kétség, hogy Jeremiás neve akkor született meg, mikor Éva Ábelre akadt és elkezdett kiabálni: Gyere – mi az?
Utoljára hagytam azt a nézetet, hogy a paradicsomban németül beszéltek. Egy D. G. Hasse nevű férfiú 1799-ben Königsbergben könyvet adott ki ezzel a címmel: Preussens Ansprüche, das Bernsteinland, das Paradies der Alten und Urland der Menschheit gewesen zu sein, aus biblischen, griechischen und lateinischen Schriftstellern gemein vertständlich erwiesen. Magát a könyvet nem bírtam felkutatni, s így fogalmam sincs, milyen alapon telepítette át a kétségtelenül tudós szerző Ádámékat Poroszországba?
De hogy Hasse mester szózata nem hangzott el pusztában kiáltott szóként, hanem visszhangra lelt – arra nézve Léon Gozlan emlékezéseiben találtam, egy adatot. A csípős tollú, rendkívül szellemes francia író összekerült egy német filológussal. Ez előadást tartott neki a német nyelv szépségeiről, s azzal a csattanóval végezte, hogy az első emberpár a paradicsomban németül beszélt.
– Elhiszem – bólintott rá Gozlan –, ki is kergették őket…