Ha nem tetszik a "tudományos kérdés" szókapcsolat, szívesen átfogalmazom. Azt értettem rajta, hogy egy olyan kérdés, amit meg lehet vizsgálni, el lehet dönteni (legalábbis elviekben), és ezt érdemes tudományos eszközökkel tenni, ha véletlenül tényleg az igazságra vagyunk kíváncsi. Nem hiszem, hogy bármivel visszaélnék, nem tartom megalázónak azt, ha valakinek görbe lesz a lába a sok lovaglástól. Az az akkori életmód szerint munka, a sok munka pedig nem szégyen, sőt, épp ellenkezőleg. Ha kapáláskor hólyag lesz valakinek a tenyerén, az sem szégyen, inkább az, akinek nem, ő ugyanis lógott.
A kérdéssel nincsen semmiféle szándékom, alapvetően az eleink lábformája számomra teljesen érdektelen kérdés. Alapvetően inkább többre becsülöm azt, aki képes volt egy új helyzetben alkalmazkodni (a honfoglaló magyarok letelepedni), mint akinek egyszerűen mázlija volt, és beleszületett egy kellemes helyzetbe.
A másik, hogy egy vélemény esetén figyelembe kell-e venni azt, hogy kinek a viszonya kompromittálódott a mihez. Én nem szégyellek tanulni attól, aki sikeresebb, és onnan nézve azt láttam, hogy nyugaton jobban mennek a dolgok (amúgy innen nézve is ezt látom). Ott a lakosság egy nagy része nem így gondolta. Nem hiszem, hogy sorsközösséget kellene vállalnom a butasággal (az Akadémiával kapcsolatban butasággal, de más kérdésekben az aljasság szót használnám a jelenlegi kormány politikájára, és arra is, akinek tényleg tetszik, nem csak visszaböfögi, mert retteg, hogy különben visszajön a Gyurcsány).
Az értékítélet szóval is bajom van, érzelmeket viszel bele egy olyan kérdésekbe, amik tényekre vagy praktikus dolgokra vonatkoznak, és ezzel rontod az esélyét, hogy megtalálod az igazságot.
A kalandozással kapcsolatban: itt már megint olyanon sértődsz meg, amin nincs értelme. A kalandozás (=vérengzés=rablóhadjárat) a munkájuk volt. Nincs benne erkölcsi ítélet, mert nincs értelme. Az erkölcseink, ami szerint ez nem szép dolog, a mai világra vonatkoznak. A munkáját meg van, aki élvezi (annak jó), van, aki nem.
A mamámat meg leszel szíves kihagyni a diszkusszióból, mert ellenkező esetben kénytelen leszek levonni a következtetést, hogy egy retardált fasz vagy, aki csak személyeskedni tud, ahelyett, hogy érvelne. Kérdezzek vissza, hogy te meg munkabalesetnek számítottál-e? Ha le akarunk menni erre a szintre, lehet.