Egy kis okoskodás: Részegen olvasgatsz a fürdőkádban az ablaktalan fürdőszobában. Kiég az izzó, amit úgy nedvesen, mezítláb, alumínium létrára állva szeretnél kicserélni. Persze olyan részeg vagy, hogy először a mutatóujjaddal a folglalatba nyúlva próbálod belőni a helyes irányt. Bár minden szabványos, de elfelejtetted lekapcsolni a kapcsolót. Hiába a fi-relé, a létráról leesve koponyaalapi törést fogsz szenvedni.
A tanulság csak annyi, hogy az embert önmagától semilyen szabvány nem képes megvédeni.
Ha meg egy műszaki berendezés hibásan kivitelezett, akkor a szabvány alkotója általában nem bizonyul elegendően fantáziadúsnak.
Az áramütéses balesetekről meg azt érdemes tudni, hogy kisfeszültség és a nagyfeszültség "aljáig" többnyire töréssel végződnek.
A szabványok meg egy adott korban és adott helyen elérhető technológiát is tükrözik.
Pl. néhány évtizede a fémlapra szerelt sorkapocs (csoki) alá prespán lemezt kellett szerelni, hátha kiesik a vezeték és zárlatot okoz. Ugyanakkor a németeknél semmi ilyet nem kellett tenni. Az ok egyszerű: kötelező volt a védőlemezes sorkapocs és az érvéghüvely alkalmazása. Mivel még ez sem volt elég, ilyen esetekben csak olyan sorkapcsot lehetett alkalmazni, aminek az alja megfelelő hosszúságban kinyúlik, így semilyen extra szigetelésre nem volt szükség.
Az, hogy a csillárokhoz is kell védőföld, nem más, mint a hulladék minőségű termékek piaci létjogosultságának és az emberi hülyeségnek az elismerése. ;)
Régeben a fi-relé inkább a kétfázisú hálózatokon volt elterjed, mert ott a konnektor mindkét luka ráz. ;) Elhiszem, hogy az elterjedt alkalmazása több ostoba, vagy hanyag szakemberekkel dolgoztató ember életét menti meg.