"Ja, mert a sokkal-sokkal nagyobb közösség majd valahogy random megszüli és nyilván mindenki mindenki iránt ugyanúgy kötődik, mint a legszűkebb körben. Hát persze."
Pont ugyanannyi igazság van benne, mint abban, hogy egy gyerek önállóvá neveléséhez férfi és nő kell... merthogy te erről beszéltél. Miért csapongsz állandóan?
"Ezzel a szerelemből házasodtak dologról: Adjál már forrást arra, hogy régen nem így lett volna."
Fogsz például egy népdalos gyűjteményt és elolvasod. A dalok egyik fele arról szól, hogy nem azzal házasodnak, akit szerettek; a másik fele meg arról szól, hogy épp melyik szeretőjével csalja meg azt, akivel házasodott. A szerelemből házasodás egy liberális találmány, ami ellen az akkori saxus ugyanígy ki volt kelve magából, a mai saxus meg védi, mint hagyományt.
"Igen, megvolt az, hogy illett a szülőktől is megkérni az engedélyt meg nyilván azok is próbálták jobb belátásra bírni az ifjakat, ha valami nagy fasságot akart valamelyik csinálni (igazából ez még ma is él), de az, hogy csak és kizárólag kényszer és érdekházasság lett volna az elég nagy hazugság számomra."
Mert egy rózsaszínű köd van a fejedben, amikor több száz éves távlatba helyezed a házasságról és a családról alkotott képedet. Nézz körül esetleg Indiában, ott ma is széleskörűen elterjedt divat az, hogy a szülők megbeszélik a házasságot, a házasulandó felek pedig sokszor az esküvőn látják egymást először. Ez volt itt is, csak jó pár évtizeddel ezelőtt az akkori liberális söpredék mocskos és aljas módon kiharcolta, hogy te eltartott kisujjal tudjad ma védeni a házasság intézményét a további változásoktól.