> tekintse a sorsának
Azt gondolom h az ilyen emelkedett életszemlélet alapjaiban hiányzik a modern társadalomból, mely állítólagosan keresztény lenne ugyan, de ami igazából az ösztönökre, önzésre, egyéni vágyakra épül. Miközben pont az a paradoxon az alapmotívuma a kereszténységnek, h az embernek el kell vesztenie/hagynia a saját életét, és minél inkább elveszti azt, annál inkább fogja megtalálni.
Anyagelvű érthetőséggel nem lehet megfogalmazni, h a gyakorlati realitás nem a saját kis [v. épp nagy] önző vágyaink kielégítésének és elképzelt céljaink elérésének praktikái - ezek éppen h hamis illúziók. Természetesen elfogadhatatlan h valaki oly mértékben ragaszkodjon ezekhez az illúziókhoz, h a gyermekének az életét ajánlja fel értük. És ha megteszi, mert erre jogilag és technikailag lehetősége van, hiába teszi, mert nem fogja visszakapni azokat. Ha voltak is szép álmai, többé már nem lesznek.