Csak igyekeztem senkit sem megsérteni, hogy olyan 'elmaradott' nyelv olvasására késztessem, mint a magyar :).
Azzal viszont vitába szállnék, hogy a nyelv csak eszköz. Van ugye egy régi mondásunk, miszerint 'Nyelvében él a nemzet', amiben van némi igazság. Egyrészt a történelmünk során már párszor fordult elő, hogy egyes, hatalommal bíró körök szerették volna eltörölni a magyar nép összetartozási, összefogási képességét az azt fenntartó nemzet-tudattal együtt, ilyen lépés volt pl. a Habsburgok részéről a német állami nyelvvé tétele, a magyar nyelvű oktatás és az újságírás betiltása, a döntési pozíciók osztrákokkal való feltöltése, stb., amikor egyes egyedül az tartotta a népben a közösség-tudatot, hogy az anyanyelvünk, a magyar, semmilyen (nyelvi) rokonságban nincs egyik szomszédunkéval se, így eleve nem is tudtunk beolvadni sehová. No pláne, hogy a derék szomszédaink akkortájt sem szerettek minket sokkal jobban, mint most, így aztán már csak kényszerből is összetartott a nemzet, tehát a nyelvnek egy erős nemzet- és közösségmegtartó ereje van.
Másrészt ha a nyelv a szintaktika, amivel kifejezzük magunkat, akkor a gondolatok a szemantika, a jelentés, amit megfogalmazunk. Amilyen szavakat, kategóriákat és gondolati szerkezeteket használ egy nyelv, olyan fogalmakat és gondolkodásmódot alakít ki a használójában, vagyis a nyelv meghatározza az ember gondolkodását is, egy árnyaltabb nyelv összetettebb gondolkodást, jobb absztrakciós készséget alakít ki. (Persze ez visszafelé is igaz: egy beszűkült gondolkodású ember a legszebb nyelvet is csak primitíven használja.) Ez alapján a nyelvnek olyan szerepe is van, hogy egyedi, máshol elő nem forduló gondolatokat is ébreszt az emberben. (Talán ez is közrejátszott abban, hogy mielőtt degradálni kezdték volna a nyelvünket, kiemelkedően sok tudóst és művészt adtunk a világnak.)
Harmadrészt pedig a nyelvnek van esztétikai értéke is, például legjobb tudomásom szerint Dante "Isteni színjátékát" egyedül magyarra sikerült úgy lefordítani, hogy a mondanivalója, a hangulata, és a ritmusa is az eredetivel egyezik, illetőleg (más nyelvekhez hasonlóan) nekünk is vannak olyan verseink, regényeink, amit veszteség nélkül más nyelvre fordítani lehetetlen.
Szóval ezek alapján úgy látom, hogy pusztán eszköznek tekinteni egy nyelvet kissé olyan, mintha gyönyörű verseskötetet csak nehezéknek használnánk.