Nem bányászni kell, hanem Worddel megnyitni és dolgozni vele. Ha meg mégis bányászni, arra ott vannak az ingyenes toolok, pl. Universal Viewer, meg számos CLI tool, ami a szöveget extractolja. A legundorítóbb, legtenyérbemászóbb érv a nyíltszöveges (parseolandó = bloat) formátumok mellett az, hogy azt valamelyik kényelmeskedő fősodratú ki akarja bányászni. Az esetek 0,01%-ában. Mindezért az esetek 99,99%-ában százmilliók fizessenek a processzoridejükkel. Csak azért, mert HalfDemon Mérnök Úr lusta kiguglizni a specifikációt, vagy a libraryt a binárishoz. Ha a lakásodba engednék azt a CO2-t, amit az XML parseolás okoz többletet világszinten, vajon kapnál még levegőt?
A magadfajtáknak köszönhetjük a HTML-CSS-JS bloat triumvirátust, amivel odáig süllyedtünk, hogy világszinten megawattokban lehetne mérni az elektromosáram pazarlását azoknak a weboldalaknak, amiknek a kódját az égvilágon senki nem fogja elolvasni a böngészőbe épített parseren kívül, mégis minden nyíltszövegben (gzip-elve, mert az menő) jön le, ráadásul a legtöbb esetben olvashatatlanul (obfuszkálva).