Nem tudom, hogy pontosan miért döntöttek úgy az emberek, hogy ők majd jól blokkolják valaki kiutasítását.
Amiket itt leírsz az emberről, az mind igaz, de az utastársak ezt nem tudták (akkor még).
Szóval a szituáció valami olyasmi lehetett, hogy hoznak egy embert, akarata ellenére a gépre.
Nem tudunk semmit az emberről, ... valami történik ..., fellép az utazó közönség az ellen, hogy az embert feltegyék a gépre.
Én egyszer voltam olyan szituációban, hogy valakit épp ki akartak utasítani. Az ember balhét rendezett a gépen a felszállás előtt. Jó egy órát vártunk a betonon, míg végül a pilóta úgy döntött, hogy ebből elég. Rendőröket hívott, azok levezették a csókát a gépről.
Utasként nem egy szívderítő élmény, amikor valaki már felszállás előtt aggresszív.
Adott esetben, ha a pilóta nem döntött volna így, hanem elhatározza, hogy felszáll a kiabáló, folyton felálló és lökdösődő utassal, simán lehet, hogy az utasok közül páran azt mondják, hogy akkor ők inkább leszállnak.
Illetve Angliában nagyon aggresszívan utasítanak ki mindenkit. Olyan európai származású fehér családanyákat, indiai származású orvosokat, USA-ból ideköltözött bankárt, akik évtizedek óta Angliában élnek, családosok, dolgoznak, de valami vízum meghosszabbítás során hibáztak és rossz papírt küldtek be, vagy nem találnak egy 1963-ban lejárt útlevelet, amiben pedig lenne egy pecsét, amit most nagyon szeretne látni a hivatalnok. Ezekben az esetekben simán kaptak olyan határozatot, hogy 48 órájuk van elhagyni az országot, és ha nem megy magától, akkor majd kiutasítják őket. Vagy ott van a Windrush generáció és a leszármazottaik.
Tele van ilyesmivel az újság.
Az is simán lehet, hogy felszállt a néger, azt mondta, hogy jajj, Windrush, igazságtalanság, jajj, és jöttek a jóérzésű emberek, hogy hivatali túlkapás.
Mondom, nem tudom, mi történt pontosan ebben az angol esetben, de simán el tudok képzelni valami sokkal egyszerűbb magyarázatot. Úgy tűnik, kicsit túlkombinálod.