Nem vagyok szakértő, de kicsit hasonló az itteni párbeszéd a topicban, mintha az "Igen, de" játszma valamilyen változatát játszanátok (https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1tszma).
Idézet a fenti linkről:
Amitől ez a párbeszéd játszma, az a következő:
1. Fehérnek nem segítségre volt szüksége, hanem arra, hogy megerősíthesse a világképét: „Rajtam nem lehet segíteni.”
2. Fehér (tudattalanul) az első pillanattól tisztában volt azzal, hogy Fekete nem fog tudni segíteni.
3. Fekete (tudattalanul) az első pillanattól tisztában volt azzal, hogy Fehér egyetlen ötletét sem fogja elfogadni.
4. Ennek ellenére a végén mindketten „rettenetesen meglepődnek”, hogy a dolgok így alakultak.
5. Ennek ellenére a végén Fekete zavarban van, rosszul érzi, esetleg szégyelli magát. Ezek az érzések az ő nyereségei: ezért ment bele a játszmába.
De talán a http://www.azirastukreben.hu/az-energiavampir-kedvenc-jatszmaja linken szemléletesebben le van írva:
„És, miért nem? – Hát igen, de…” játszma
A tranzakció-analízisben ez a legjobban feltárt játszma. Elég gyakori, és valószínűleg már mindannyian játszottuk már, de az energiavámpíroknak különösen kedvence. Űzi is rendszeresen, napjában többször, többekkel is.
Az „És, miért nem? – Hát igen, de…” játszma lényege, hogy az energiavámpír a Tanácskérő szerepében tündökölve lép színre (vagy hív fel telefonon), és felvet egy „súlyos” problémát, amire mi megoldást ajánlunk: „És, miért nem…” csinálod ezt vagy azt. Mire az energiavámpír az összes megoldási javaslatra talál kifogást, megvétózza, elveti és visszautasítja azt a „Hát igen, de…” kezdetű mondattal, ugyanis esze ágában sincs megoldani a problémát (vagy azt szeretné, ha más oldaná meg helyette).
Az energiavámpír addig lavírozgat, amíg a másik kimerülten és csalódottan fel nem adja, majd fogja magát, és keres valakit, akivel újra eljátszhatja az egészet. (Végül már a fél város az ő problémáján agyal, és keresi a megoldást, az ötleteket.)Hogy mi ebből az energiavámpír haszna?
Az energiavámpír, amíg valamilyen problémával elő tud hozakodni, megéli, hogy figyelnek rá, foglalkoznak vele, amitől „örömködik” és úgy érzi: fontos ember.
Azzal pedig, hogy leszavazva az összes megoldási javaslatodat, megnyugtatja magát, hogy „hát lám, te sem vagy okosabb, vagy különb nálam”.(...)
Az egész folyamatot az zárja le, hogy mindketten elkönyvelik a maguk Nyereségét: Fehér megerősítette a saját én- és világképépt („rajtam nem lehet segíteni”), Fekete is a magáét („milyen hálátlanok az emberek… még szerencse, hogy legalább én ilyen jó vagyok”). A játszma ezzel véget ért, és egy félév (vagy három másodperc) múlva lehet újat kezdeni.
Sok sikert a folytatáshoz! :-)