Szoktam olyat, hogy tegye fel a kezét, aki tervezett már UML-ben. Aha, elég sokan. Oké, tegye fel a kezét, aki napi szinten frissíti az UML modellt, ahogy fejlődik a rendszer? Aham, senki.
Az a baj, hogy ez az UML alapú tervezés egy bullshit, kilóra legyen meg a dokumentum, mert a projektmenedzser még úgy tanulta, hogy kell mindenféle HBR és RNBR doksi, amit aztán az életben többé senki nem használ, nemhogy frissen tart. Lehet vele villogni hozzá nem értő vezetők előtt, mert tele vannak a doksit szép színes ábrákkal, nyilakkal, dobozokkal és szövegekkel. Aztán később, amikor hozzá kell nyúlni egy rendszerhez, a legutolsó dolog, hogy előveszik a fejlesztési dokumentációt, mert mindenki tudja, hogy az bullshit volt már akkor, amikor leadásra került és azóta senki nem nyúlt hozzá.
"A feleségem Agile BA."
Ja, agile BA nem létezik... olyan létezik, hogy egy waterfall fejlesztési modellre ráhúzzák, hogy most agilisen csináljuk, de azon kívül, hogy van daily standup, minden ugyanúgy megy, mint régen. Ahogy például a Fortran programozók bármilyen programnyelven képesek Fortran programot írni, úgy a vízesés modellhez szokott cégek bármilyen módszertan esetén képesek vízesés modellben gondolkodni, miközben felveszik az adott módszertan külsőségeit.
"Az, hogy egy fejlesztő Scrum vagy Waterfall projekten dolgozik, az csak annyiban eltérés, hogy máshogyan választják ki a feladatokat, és más időtávra terveznek."
A nagy lófaszt. Az agile alapvetően arról szól, hogy egy jól záródó fedő alá teszik a projekt _összes_ résztvevőjét az ügyféltől kezdve a tesztelőkön és a fejlesztőkön át az üzemeltetőig és a techwriter-ig, hogy senki ne zaklassa őket egy fél óránként egy öt perces feladattal és nem szépen formázott dokumentumokon keresztül kommunikálnak, hanem személyesen, a nap minden órájában és akkor jönnek ki a fedő alól, amikor az ügyfél felteszi a kezét, hogy kész a termék vagy elfogyott a pénze.
Általában az a probléma, hogy nagy cégeknél jön egy parancs, hogy holnaptól agilisek lesztek és holnaptól mindenki agilis. Na, lófaszt lesz agilis. Megtartják a daily stand up megbeszélést 5 perc alatt, ahol minden mindig tökéletes, aztán először hetente, aztán két hetente végül havonta terveznek sprint-et, ami egyre inkább pont olyan, mintha egy kicsi waterfall lenne, egyre inkább öt perc pontossággal becsült feladatokkal, aztán csinálnak mindent úgy, mint régen. Közben az üzlet vérszemet kap, hogy minden megcsináltathat azonnal a fejlesztőkkel, így tényleg mindent megcsináltat, legyen az bármilyen faszság, mert ugye üzleti értéket nem mérnek vissza, mert visszamérni is faszság, persze hogy dőlni fog a pénz, ha egy gomb máshol van, minek azt visszamérni. Persze nem ülnek egy helyen a projekttagok, mert az milyen faszság, hogy ezért ürítsenek ki egy tárgyalót vagy építsék át az egész emeletet, jó lesz mindenki ott, ahol van, elég, ha a daily stand up öt percében látják egymást, majd írnak emailt és olvassák a doksikat. Persze, mivel nem ülnek búra alatt és mindenkinek van még 10 feladata, amit nem lehet róluk levenni, mert akkor ki csinálná, ezért 15 százalékban lesznek agilisek, a többi 85 százalékban meg nem, ezért aztán mindig vadászni kell a projekttagoknak megfelelő időt a megbeszélésekre, mert soha nincs olyan idő, ami mindenkinek jó.