( csortu | 2018. 02. 27., k – 12:27 )

Viszont a választási rendszert a legerősebb, legszervezettebb politikai erő eltolta egy olyan irányba (egyedül, bármiféle kompromisszum, vagy egyeztetés nélkül), ami sokkal jobban felül-reprezentálja a legerősebb, legszervezettebb politikai erőt az országgyűlésben.

Milyen a jó választási rendszer?

Szerintem ez a vita is a mélyén világnézeti alapon zajlik, ezért a két nézőpont kibékíthetetlen.

Ahogy én látom:

A különféle parlamenti választási rendszerek egy olyan skálán helyezhetők el, ahol a választók képviseletéért pártok versenyeznek. A skála egyik végén olyan rendszerek vannak, ahol a parlamenti képviselők mandátumaránya a lehető legpontosabban képezi le az induló pártok által kapott szavazati arányokat. A másik véglet a győztes mindent visz típusú rendszerek, ahol a legtöbb szavazatot kapó fél uralja a parlamentet.

Az előbbi szélsőséghez legközelebb egy tisztán pártlistás, szavazatarányos, bejutási küszöb nélküli rendszer lenne, a másik végén pedig pl a UK rendszere, ahol a körzeteket szimplán elviszi a nyertes jelölt.

Fontos tudni, hogy igazán tisztán egyik véglet sem életképes, valamiféle korlátozás vagy kompenzáció mindenhol van. (Vagy bejutási küszöb, vagy listás arányosítás, vagy vegyes rendszer, mint Magyarországon vagy Németországban.)

Ami a dilemmát adja: az arányos rendszerekben gyakran nincs győztes párt, hanem koalíciókényszer van. Ez sokak szerint csorbítja a választási akaratot, mert olyan pártok kormányra kerülését jelenti, akikre adott szavazó kifejezetten nem akart. (Lásd a 94-es SZDSZ-MSZP koalíció.) Ez a rendszer olyan esetben működik jól, ha a mainstream pártok nem nagyon különböznek a politikájukban (lásd európai jobboldali pártok áttolódása a baloldalra), azaz ha könnyen alakítanak kormányt mert kb ugyanazt képviselik. Ez a rendszer olyan szitukban, amikor nagy pártok egymással nem kompatibilis nézeteket vallanak, akkor nem képesek kormányt alakítani (lásd Görögo., illetve csaknem a legutóbbi német kormányalakítás).

Magyarországon egyszerűen nem adott a szitu egy arányos rendszerhez: a szavazók harmada-fele egy olyan pártot támogat (Fidesz), tizede-ötöde egy másik ilyen tömb (MIÉP/Jobbik/future széljobb formáció), akikkel senki sem akar koalíciózni, így egy arányos rendszer itt permanens kormányválságot generálna.

TL;DR: Egy választási rendszer vagy arányos (igazságos) vagy kormányzati stabilitást ad.

Szerintem (és itt hangsúlyozottan értékválasztási kérdés van), Magyarországon fontosabb a kormányozhatóság mint az arányosság, ezért szerintem nem probléma a régi választási rendszer elmozdítása affelé, hogy a győztes mindent visz.

--
Csaba