Szerintem ezt attól kell(ene) függővé tenni, hogy a végeredményt hol kell majd futtatni.
Pl:
- egy "szappantartó" routeren, még bash sincs, oda a "mindennel kompatibilis" sh-t kell használni, hacsak nem akarsz egy script miatt több megabájtos csomagokat feltetetni dependenciaként.
- random disztribúción érdemes az alapértelmezett dogokat használni, mert az várhatóan mindenhol ugyan olyan verziójú lesz, tehát a scripted mindenhol ugyan úgy fog viselkedni.
Persze lehet úgy is hozzáálni, hogy megmondod hogy a te 3 soros sckripted miatt tegyenek fel php-t, abból is a legutóbbi aplha verziót, valami extrém modullal megfűszerezve, csak mert volt benne egy neked tetsző függvény, és az milyen cool.
(Csak ezt kevesen fogják elfogadni, és kidobják a szarodat még kipróbálás előtt ;)
Egy átlagos Linux szerveren mondjuk biztos van ba(sh), Perl, Python. (De még ezek esetén sem mindegy milyen verziójú az adott környezet!!!)
Ilyen esetben (ha már amúgy is van telepítve perl/php/python/akármi) én akkor szoktam mégis shell script mellett dönteni, hogy ha sok egyéb külső CLI-s parancsot kell meghívni, és/vagy fájlokat másolni/átnevezni.
Ha a feladat már komyolabb belső logikát, vagy több állományból programot, esetleg grafikus felületet igényel, akkor biztosan nem shell-ben kezdek neki...
--
zrubi.hu