Lehet, hogy értenek hozzá, de ennek ellenére is csak a mainstream közhelyeket látom.
Az nem mainstream közhely, hanem a valóság. Amiről beszélni szoktál, az meg nem a valóság, hanem egy elképzelt világ.
Olyanokat, mint hogy "a C fordító gyorsabb kódot generál, mint az assembler", hogy "nem lehet egy program egyszerre gyors és nem memóriaéhes", hogy "azért lassabb a szoftver, mert többet tud" és "azért kell többet tudnia, mert nőnek az igények".
Mutass ellenpéldát. Mondani könnyű, hogy ezek közhelyek, de amikor egy hozzáértő belinkel egy előadást a témában, ami cáfolja ezeket a kijelentéseket, akkor a normális ember elgondolkodik azon, hogy tényleg igaz, amit gondol a helyzetről...
Attól még, hogy nem értek hozzá, nem biztos, hogy nem mondok igazat.
Így van. Viszont azért beszélsz hülyeséget, mert nem értesz hozzá és fel se tűnik, hogy hülyeséget beszélsz. Amikor meg az orrod elé teszik a bizonyítékot, hogy hülyeséget beszélsz, akkor nem válaszolsz, aztán teljesen másik témában vagy szálban folytatod tovább, figyelmen kívül hagyva a tényeket.
"Attól még, hogy nem értek hozzá, ugyanúgy lassú lesz nálam a Java-ban megírt desktop alkalmazás és gyors lesz a C++-ban megírt, assembly betétekkel optimalizált alkalmazás."
Mutass pontos mérést, hogy egy ugyanarra a célra szolgáló C++-ban assembly betétekkel megírt optimalizált alkalmazás gyorsabb, mint a Java implementáció. Ne csak beszélj általánosságban, hanem mutass konkrét példát, mérésekkel, környezettel, ahogy szokás. Például JSON serializációban az első négy helyezett JVM-en futó alkalmazás: https://www.techempower.com/benchmarks/#section=data-r14&hw=ph&test=json
Gondolom ezt simán figyelmen kívül fogod hagyni, mert nem illik a koncepciódba. Írj olyan C++ alkalmazást assembly betétekkel, amely jobb, mint az eddigiek. Ennyit kell csak tenned, hogy bizonyítsd az elméleted.
Nem híveket gyűjtök, hanem leírom a véleményemet, a tapasztalataimat és reagálok másokéra.
Mikor mértél utoljára? Szeretnék látni tőled már egy mérést, ami alátámasztja a tapasztalataidat, mert úgy beszélsz és írsz, hogy közben nem állsz a realitás talaján.