Az ARM sztori onnan indult, hogy akartak készíteni egy alacsony fogyasztású, olcsó processzort (Acorn, Apple, VLSI összeborulás). Ezt úgy érték el, hogy az Acornnál fogták a 6502-e 8 bites processzort (ami már akkor egy részben javított és részben kiherélt Motorola 6800 volt), felbővítették 32 bitre, és kidobták az utasítás készlet kb. felét. Ezzel elérték, hogy a tranzisztorszám 30000 körül volt, ami durván 10000-el kevesebb mint a konkurens 68000 -ben. Ez lett az ARM2. Az alacsonyabb tranzisztorszám következtében, jobban tudtak felfelé menni sebességben és olcsóbb volt a proci az összes konkurenciánál. Itt szállt be az apple (úgy 89-90 magasságában) és született meg az ARM6 architektúra (35000 tranzisztor) ami később az Apple Newtont is hajtotta. Az Acorn a külön céget hozott létre a fejlesztőiből (ez lett az ARM Ltd.), és a trióból csak a VLSI-nek volt valós gyártáskapacitása, a leosztás úgy nézett ki, hogy az ARM szedhette licencdíjakat, a VLSI és az Apple megkapta a terveket ingyen. Ez mindenkinek jó volt, mivel akkor és ma is egy gyártó nagyjából a chip árának a harmadát fizeti a chiptervezőnek. És ez volt az ARM legnagyobb újítása, mivel fabless cég voltak, nem kellett kifizetniük a prototípusok és a chipgyártó részleg költségét, ezért nem kellett ezeknek az árát beépíteni a licenc díjakba. Rá is bukott az összes chipgyártó, mint csirke a takonyra, mert nekik meg nem kellett fenntartani a tervezőrészleget.
Gyakorlatilag azóta, a mai napig, annyit csinálnak, hogy a nagyok technikai fejlesztéseit lebutítva, félig implementálva építik be a saját termékeikbe.
És ez az oka, hogy a mai napig fostalicska processzorokat használunk minden hordozható eszközben. Nem azért mert annyira energia hatékony, szimplán csak azért mert olcsó.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "