Ezek nem dogmák, hanem elvek. Akkor lesz egy elv dogma, ha valaki eszetlenül használja. Ez az egyik véglet, a másik meg az, ha nem is tud róla, nem tudja mire való, mikor jó, mikor nem.
Ha sokan nem használják, vagy rosszul használják az nem azt jelenti, hogy rossz az elv.
En jellemzoen logikailag osszetartozo tevekenysegeket szoktam egy fuggvenybe szervezni
Ez kb. az összes függvényre igaz, elég csak a main függvényre gondolni. A lényeg pont azon van, hogy miként és milyen mértékben bontod részekre.
Az is persze erdekes kerdes, hogy vajon milyen tervezesrol arulkodik az az osztaly, amelyben sok valodi absztrakcios szint van jelen.
Ezt a "valódi absztrakciós szint" kifejezést nem igazán értem. Az absztrakció az pont egy elvi dolog.
Absztrakció: a lényeges és lényegtelen tulajdonságok elválasztása, a lényeges tulajdonságok kiemelése és a lényegtelen tulajdonságok figyelmen kívül hagyása.
Pl. rendelés módosítása. Ez a legfelső absztrakciós szint, pl. így bontjuk tovább:
1. Bemenet értelmezése
2. Módosítás elvégzése
3. Eredmény visszaadása
Ezeket bonthatjuk tovább, pl.
1.1 Bejövő string json struktúrává alakítása
1.2 Json struktúra átalakítása domain osztály struktúrává
...
Raadasul a call stacknek beagyazott rendszereken igenis jelentosege van teljesitmeny szempontjabol.
Régen lehet, hogy volt, de ma már a fordítók ezt megoldják automatikusan vagy segítséggel (pl. inline).