Ez az érv nem állja meg a helyét. C-ben valóban gyorsabb programot lehet írni, mint Java-ban, de ennek nem az az oka, hogy a típusok mérete nem fix. Valójában ha _működő_ programot akar írni valaki, akkor a számábrázolás pontos ismerete elkerülhetetlen. Az, hogy egy változó lehet 16 vagy 32 bites is semmilyen előnyt nem jelent, egyedül csak kavart. Ugyanis amikor programot írunk, akkor minden változóhoz megtervezzük az értékkészletét, és aszerint választott bitszámban kell ábrázolni a számot. Az értelmesebb szabványok meg is követelik, hogy egzakt bithosszokat használjunk kizárólag.
Aminek minimális értelme lenne, ha lenne olyan típus, ami adott bitszámú, de az overflow és esetleg a negatívba fordulás nem specifikáltan működne. Ezzel ki tudná a fordító használni az architektúra specifikus kiskapukat, viszont a felső bitek a programból elérhetetlenek lennének, és nem bíztatná a programozót hibás program írására. Amit sajnos "sima" C-ben rendszeresen elkövetnek. Számtalan program van, ami arra épít, hogy az int legalább 32 bites, pedig valójában csak 16 bit garantált.
C-ben valójában azért lehet gyorsabb programot írni, mint például Java-ban, mert vannak struktúrák pointerek és malloc, amik a hatékony memória elrendezéseket lehetővé teszik a programozó számára. Ezek híján a Java programok a legtöbb változót több indirekción keresztül érik el, illetve cache-re nem nagyon lehet optimalizálni.