Vannak olyan oktatók az egyetemen, akik beragadtak a múltba, és se nem akarnak, se nem tudnak onnan kilépni. De szerintem sokkal többen vannak, akik egy olyan mókuskerékbe vannak beleszorulva, hogy:
- kell oktatnia, amit nem fizetnek meg és rengeteg időt elvesz, abszolút nem hatékonyan (lásd az előadásos kommentem)
- ezért mellette fusizik meg pályázatozik, hogy ne halljon éhen
- és ezután még tehetséggondoz (értsd közvetlenül foglalkozik érdeklődő hallgatókkal - akik valamilyen csoda folytán az egyetemen maradnak és nem tüntek el másodév környékén az iparba)
- kéne haladnia a doktorijával meg publikálnia, hogy előbb utóbb akár adjunktus vagy docens lehessen, és néhány ezerrel több legyen az alapbére
- és miután mindez megvan, kellene még nagyon király tananyagot gyártani az egyes ponthoz. Ez már a megszállott szint. De egy szervezetet nem lehet megszállottakra alapozni.
Ezt az ördögi kört kell megtörni több ponton (fizetés, munkamódszer), és akkor fog tudni javulni a helyzet.