Az első kettőt a tisztelettel kapcsolatban írtam. Nincs rendben a másokkal való tiszteletlenség.
Ne keverjük a viccet az ízléstelen, alázó polgárpukkasztással. A tiszteletlenség sohasem vicces, csak a liberálisok gondolják annak. Azért nem az, mert másoknak fájdalmat, kellemetlenséget okoz.
Nem vagyok katolikus. A kereszténység nem egyenlő a katolicizmussal.
Miért, azzal kellett volna egyetértenem, hogy néhány önelégült, neveletlen idióta azzal viccel, amellyel másnak fájdalmat, frusztrációt okoz? Az újság felé érkeztek szelídebb visszajelzések is. Akkor a helyes megfejtés az lett volna, hogy bocs fiúk, lányok, hibáztunk, nem gondoltuk, hogy ez titeket ilyen mélyen érint, elnézést kérünk. Ehelyett jól megmagyarázták, hogy a sajtószabadság nevében mindenkit akkor aláznak, amikor akarnak. Erre jött néhány hevesebb vérmérsékletű úriember, akik férfiasan managelték ezt a kérdést, nem kímélve a saját életüket sem.
Mégis, mit kellett volna tenniük? Igen, imádjuk, ha gúnyolódtok rajtunk, szeretjük ha megaláztok, epedve várjuk a következő számot, ezt kellett volna mondaniuk? Vagy?
Nézd, gyerek voltam, úgy 4 éves körüli, simogattam a macskánkat, persze hátulról borzoltam a szőrét. Macsek szólt, hogy hagyjam abba, fújt rám, lesunyta a fülét. Nem értettem a szép szóból, macsek két másodpercen belüli részidővel majdnem lekapta a bőrt a kezemről. Tiszta vér lett az egész, majd' megvesztem a fájdalomtól.
Macseknak igaza volt. Szólt. Én meg figyelmen kívül hagytam. Így jártam.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE