( renard | 2017. 07. 15., szo – 10:18 )

Ha igazán érdeklődsz a dolgok iránt, ha tudsz egy kis időt szánni arra, hogy visszaemlékezz az elmúlt kb. 30 év történéseire, ha ezeket az emlékeket megpróbálod nem érzelmi, hanem pusztán értelmi alapon értékelni, akkor van rá egy kis esély, hogy észrevedd a különbséget a két említett fogalom között. Még csak a vallási meggyőződésedet sem kell félretenned egy pillanatra sem, elég csak a leegyszerűsített, közérthető tízparancsolat alapján értékelned az egyes pártok és személyek tetteit.

Mindig is szerettem a népmeséket, jó volt gyerekként átélni, hogy a nép egyszerű gyermekéből is lehet hős, aki legyőzheti akár még a sárkányt is. Nincs messze az az idő, amikor a mesekönyvekben a nép egyszerű gázszerelőjéről olvashatunk, aki fifikásabb még William Henry Gates-nél, Steven Paul Jobs-nál és Mark Elliot Zuckerbergnél is - természetesen emellett rengeteget dolgozik is, mert "segíts magadon, az isten is megsegít".


> Ha már sajtó, volt idő, amikor az Indexet szerettem, ma viszont tartalmilag elfogultnak, stílusát tekintve közönségesnek érzem, ráadásul hemzsegnek a cikkek a hibáktól. Egyedüli jó benne az, hogy jólértesültek.

Elfogulatlanul írni nagyon nehéz, talán nem is lehet, mivel az ember nehezen tudja félretenni az érzelmeit (ha esetleg megpróbálod, látni fogod, hogy nem könnyű). Amit most elfogultságnak érzel, lehet, hogy nem más, mint annak a véleménynek az elutasítása, ami a tiéddel nem azonos. Korábban más volt kormányon, amikor azokat ekézték (jogosan), az valószínűleg tetszett. Most egy másik társaság van kormányon, most azokat ekézik (jogosan), az már nem tetszik annyira. Van ilyen. Politikai viccek születtek szép számmal a múlt század 40-es, 50-es, 60-as éveiben is, az akkori "főhősöket" simán helyettesíthetjük a maiakkal, a tíz, húsz, harminc évvel korábbiakkal, de mindig lesznek emberek, akiknek a vicc csak akkor tetszik, ha az utált főhőst pl. GyF-nek hívják, egy másik társaságnak meg csak akkor, ha - mondjuk - OV-nek.

A hírpotálokon valóban rengeteg a hiba, de ez igaz a rádió- és tévéműsorokra is, ahol a színvonal össze sem hasonlítható a 40 évvel ezelőtt tapasztalttal. Ez lenne a fejlődés? :)