Nézzük más szemszögből a kérdést:
A kormányalakítással megbízott miniszterelnök azt jelöl miniszternek (államtitkárnak,…) akit akar. Legtöbbször a politikai szempontok felülírják a szakmai szempontokat. (Ez nem csak a mostani kormányra igaz. Ha pontosak akarunk lenni, akkor néha szakember kerül egy miniszterei pozícióba.) Még arra is volt már példa, hogy a miniszternek előtte még vezetői tapasztalata sem volt, amellett hogy a végzettsége/tudása köszönőviszonyban sem volt a megkapott tárcával. Tehát sokszor kijelenthető, hogy a szakmai kérdésekhez nem ért.
További probléma, hogy a döntéselőkészítési folyamat nem úgy néz ki, hogy a szakértők elkészítik a javaslataikat, majd a miniszer, mérlegelve az előnyöket és hátrányokat, valamint a politikai szempontokat, kiválasztja a neki legjobban tetsző megoldást. Inkább úgy zajlik a folyamat, hogy megtörténik a politikai döntés, majd a szakértők megkapják a feladatot, hogy készítsenek a döntést alátámasztó véleményt/tanulmányt.
Pakssal is az a legnagyobb probléma, hogy kockázatok és előnyök (pénzügyi, gazdasági, környezetvédelmi, …) mérlegelése helyett politikai döntés született. Tehát a döntést nem előzte meg szakmai munka. Na, erre a bármelyik dédnagymama is képes, felesleges politikusokat fizetni ezért.
Harmadik szemszögből nézve:
Minden olyan kérdés, amiről van értelme népszavazást tartani, valamilyen szakterülethez tartozik, tehát végső soron szakmai (és politikai) döntés. Ha elfogadom a véleményed, akkor annak egyenes következménye, hogy a népszavazás egy teljesen felesleges dolog. Vagy tudsz mondani olyan kérdést, amiről van értelme népszavazást tartani, és semmilyen szakmai háttér nem szükséges a döntés meghozatalához?