Az első munkahelyemen ment a fusizás, zsebbe fizetés, kiskirály főnök aki megkritizálja a munkádat, stb.
2 évig húztam havi 10E ft-os diákmunkára bejelentve (az összes többi mind csak zsebbe!), aztán egyszer behívott a főnök, hogy ő nagyon sokat gondolkozott ezen, meg ingyombingyom tálibe...váljanak el az útjaink.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy rengeteg konfliktusunk volt a főnök és én köztem, már fél évvel előtte le akartam lépni, mert minden nap egy idegbaj volt bemenni. Én szerettem volna, ha fejlődünk, képezzük magunkat, minőségibb kódot írunk - mindent meghallgatott aztán megígérte, hogy oké, lesz, de soha nem volt semmi változás, de engem email-ben sikerült trágár módon anyázni is, ha olyan kedve volt, hogyha valami nem úgy működött, vagy bogár maradt a kódban (természetesen nem volt tesztelő sem, mert spórolni kell).
Szóval ott elköszöntünk békében egymástól, még ajánlólevelet is adott lányos zavarában. :)
Aztán két hét múlva már ezen az új helyen dolgoztam. :)
Amikor 1-2 hónapra rá a postán találkoztam a régi főnökkel kérdezte mivan úgy, mintha én még mindig munkanélküli lennék én meg mondtam hogy hova kerültem - hát rendesen kidülledt a szeme.
Szóval most egy középvállalatnál vagyok, nevesebb szakmai sikereket is tudhatok már magam mögött, csak az a marha nagy baj, hogy manapság egyre gyakrabban unatkozom. Nem azért, mert nem lenne feladat - egyszerűen csak unalmas. És mivel nem is vagyok túlságosan motivált így tartok a naptól amikor behívnak és szembesítenek a ténnyel, hogy ideje inkább búcsút inteni egymásnak.
Tudom, marha nagy úri hóbort Mo-n azon rinyálni, hogy unalmas a munka, sőt amúgy át is akarnak éppen csábítani egy másik céghez, csak az a baj, hogy teljesen más terület, ismét junior szintről indulnék. És lehet azt is unnám.
Nem tudom - egyelőre várok hátha megjön a kedvem a mostani melóhoz. :( Ha pedig nem jön meg akkor már tanulva a múlt hibájából megpróbálok elköszönni még én idejében...