( locsemege | 2017. 03. 27., h – 21:54 )

Miért provokáció? Megtörtént? Igen. Írtam, hogy visszataszító? Igen. Arra utaltam, hogy a módszer undorító, de célravezető. Nem lehet úgy irányítani egy társadalmat, hogy mindenki picsog, mindenki egyéni érdekek mentén másfelé húz, s az eredő vektor nulla. Legkevésbé pedig úgy, hogy az adott államon kívülről finanszírozott szervezetek bomlasztanak, s mennek szembe a kormányzat akaratával. Arról a kormányzatról beszélek, amelyet az adott nép megválasztott. Erre mondom, hogy irányított demokrácia. Ha az eredmény a liberális erőknek kedvez, akkor demokrácia van. Ha nem, akkor be kell avatkozni, a nép nem tudja, hogy mit tesz, gyámságra szorul, korrekcióra van szükség. Ismerős?

Kell egy határozott, erős vezető, akiben sokan bíznak, a lázadókat meg le kell gyűrni. Ez régen is így volt. I. István királyunk mitől volt erős? Az ő módszerei is vitathatók, véres kezű gyilkos volt, de az idő őt igazolta.

Az, hogy ki mennyire patkány, csak értékrend kérdése. Más az axiómarendszerünk, mást tekinted te célnak egy társadalom fejlődése során, mint én, így aztán számomra lehetnek azok a jelenségek pozitívak, amelyek számodra kellemetlenek, és viszont. Nehéz elhinni, hogy van, aki nem a szabadversenyes kapitalizmus mindenhatóságában hisz, s nem a globalizációban? Csak egy érv: az emberek különböző képességűek, s egyre kevésbé bírják a rájuk kényszerített tempót, amelyet az átlagon felüli képességűek erőltetnek. Ezzel elvész az életük, ők nem élhetnek szerényebb életszínvonalon, de egzisztenciális biztonságban. Viszont nagyon sokat dolgoznak, s a munkájuk ellenértékéből azok élnek meg, akik meg nem dolgoznak. És itt nem a segélyezettekre utalok, hanem az igazgatótanács tagjaira például.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE