( hajbazer | 2017. 03. 20., h – 17:50 )

Sajnos azt kell mondjam, igen csalódott és kiábrándult vagyok, úgy összességében az informatikát illetően, beleértve ezt a témát is, vagyis hát főként az itt kitárgyaltak miatt.

Nem tartom magam hatalmas géniusznak, és méginkább nem tartanak engem azok, akik hozzászóltak. Ez rendben van. Én viszont a gondolattal azért eljátszottam, hogy ha Linus Torvalds vagy Richard Stallman indították volna ezt a témát és hasonló lekezelő válaszokat kapnak, vajon útjára indították-e volna vívmányaikat?

Eljutottunk ugyanis oda, hogy egy főként szabad szoftveres programozói, fejlesztői, üzemeltetői stb. közösségben 10-ből 9 ember tősgyökeres közgazdászként gondolkodik. Amikor először megszerettem a Linux-ot, kb. 18 évesen, pont az a hozzáállás tetszett benne a legjobban, hogy senkit nem érdekelt, hogy adott feladatra mennyi emberi erőforrást fordít, hanem csak csinálta, mert érdekelte, mert szerette. Szerette a technológiát, szerette a gépét. Megbecsülte annak használati és eszmei értékét. Linus Torvalds a 386-osának a védett módját szerette volna jobban kihasználni, ennek köszönhetjük a Minixet és azon keresztül a Linuxot. Richard Stallman egy nyomtatót szeretett volna normálisan használni, gyártói megkötések nélkül. Ennek köszönhetjük az FSF-et, annak legtöbb vívmányával együtt. Most, egy évtizeddel később, az itt prezentált hozzáállás (nem mindig) szerény (:P) véleményem szerint az open-source filozófia alapértékeit is lábbal tiporja.

Az a szörnyű, hogy egy Stallman által képviselt filozófia köré felépült open-source közösség ma már nem azt az utat követné, mint Stallman a nyomtatójával, hanem venne egy új nyomtatót, mert pénzben mérve olcsóbb új nyomtatót venni, mint befektetni az erőforrást a régi nyomtatóba és driver-t írni hozzá. Nagyjából ez most a hozzáállás, mindössze azért, mert sikerült a számítógépet tömegcikké tenni és olcsón gyártani, aminek szintén van ára, csak ezt gazdasági rabszolgaként élők fizetik meg helyettünk, az ő bérük és a nyugati bérek közti, soha meg nem kapott különbséggel.

Ha például azt kérdezném, hogyan optimalizálnátok Windows 98-ra, lenne, aki válaszolna? Mert konstruktív válaszokat aligha kaptam.

Ha azt kérdezném, hogyan tudnék egy rég nem támogatott OS-t biztonságban tartani, mit válaszolnátok? Ugyanis ha azt mondanám, hogy én vagyok az Egyesült Államok elnöke és egy atomtámadás megelőzése múlik rajta, akkor a "hülye vagy mert szar rendszert akarsz használni" mérnöki precizitással való megindoklása helyett egyből magasabb empátiafokozatra kapcsolnának a Persics és a Frankó Mérnök Urak is, tekintettel arra, hogy az atom mindenkit visz, szalmaházastól, forgatónyomatékostól, mindenestől.

Linus és Stallman soha nem a profitért csinálta és a marketingre is köptek. Nem is tudják annyian a nevüket, mint Steve Jobs-nak, vagy Bill Gates-nek. Ilyen emberekre lenne szükség most is és a mérnöki tudást sem arra kéne használni, hogy megindokoljuk, hogy miért nincs értelme optimalizálni, vagy az elektronikai hulladék mennyiségével törődni. Igenis kell vele törődni, amíg nem 0 kg. Akkor is, ha nagyságrendekkel kevesebb, mint a kommunális hulladék. Napról napra egyre több működőképes, eredeti specifikációját jól teljesítő számítógépet dobunk ki világszerte, ami szörnyű. Függetlenül attól, hogy van helyette másik, ami lehet, hogy valamiben még jobb is.