"ezért elégséges leírni a forgatónyomatékot skalár módon és ez okozza sokakban a félreértést"
Dehogy elégséges. A forgatónyomaték az két vektor vektoriális szorzata.
Van mondjuk két erőd, amelyek nem párhuzamosak egymással, és ennek a két erőnek egy adott pontra vonatkozó forgatónyomatékainak eredőjét akarod meghatározni, akkor bizony nem számolhatsz skalárokkal.
Felejsd el a középiskolai síkbeli fizikapéldákat, nagyon rossz következtetésre vezet:
"erő _bárhol_ lehet a tengely mentén és a tengely körül, nincs kitüntetett pontja, amihez koordináta rendszert lehetne illeszteni, ezért elégséges leírni a forgatónyomatékot skalár módon és ez okozza sokakban a félreértést."
Jaja, illesztesz egy koordinátarendszert a rendszerhez úgy, hogy a tengelye egybeessen az erő irányával. Ez nem nagy kunszt.
Az a nagy kunszt, hogy fellép egy másik erő is mondjuk.
El kell felejteni azokat a dolgokat, hogy "van egy erőhatás, amire illeszthetünk egy koordinátarendszert, hogy kényelmes legyen számolni." Ez nagyon rossz következtetésre vezet, mert nem mindig lehet ilyet megtenni, csak akkor, ha egy erőhatás van. De általában nem egy erőhatás van.
És nem, a forgatónyomaték még mindig nem lesz skalár. Pláne nem lesz a forgatónyomaték-vektor párhuzamos az erővel, hanem mindig merőleges arra.