Ezekben mind igazad van, már ami a jogi és formális logikai részét illeti. A dologban az a kellemetlen, hogy olyan gyors technológiai fejlődésnek lehetünk tanúi, amelyre korábban nem volt példa, s amelyhez az emberi psziché, az emberi agy nem képes alkalmazkodni.
Régen, ha valaki csinált valami hülyeséget, azt látta mondjuk a kocsmában 8 ember, beszéltek róla még 3 napig, aztán idővel túlléptek rajta, elmúlt a hírértéke. Tehát helyhez kötött volt, hogy ki szemtanúja az esetnek, valamint idővel lecsengett a dolog.
Ezzel szemben a digitális technika a tartós és pontos archiválást tette lehetővé. Bárkinek akár csak kis botlását is elő lehet húzni 20 évvel később, amikorra a személyisége sokat fejlődött a korábbiakhoz képest. Térben is pillanatok alatt az egész világon bárhonnan elérhető ez az infó, időben sem évül el.
Lényegében arról van szó, hogy régen létezett megbocsátás. Lehetett hibázni, fejlődhetett a jellem, nem dörgöltek minden korábbi botlásodat az orrod alá.
Ma ezzel szemben nincs pardon. Pontosabban szólva lehetne, de jön valaki, aki kigyűjti, archiválja ezeket a nem éppen jól sikerült, gyenge megnyilvánulásokat, majd tükörként állítja az ember elé. Ez viszont gátolja a jelleme fejlődését, s nyilvánvalóan frusztrálja őt.
Őszintén megvallom, nem értem, miért csinálod, azt, amit teszel. Neked mi ebben a jó?
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE