Egy hangyányival van. Bevezetni az "egyik sem"-et, ami jobban jelezné a pártjainknak, hogy van egy olyan csapat is, aki a "tollat a fületekbe" állásponton van. Talán lenne egy olyan fék-szerepe, hogy visszafogja a mindenkori kormányt a nagyobb túlkapásoktól. Ja, és persze nem lehetne "elsöprő győzelemnek" nevezni azt, amit ma bárki annak nevez.
Párt alapítása... Őszintén, olvasva a kommentjeimet, te ezt tényleg szeretnéd :-)? Nekem sem volt könnyű elfogadni azokat az álláspontokat, amiket leírok/leírtam. Nem akarom nagyon lelkiség/vallási irányba elterelni a dolgot, de egy kicsit az lesz belőle. Az talán néha kiderült, hogy próbálok katolikus lenni, de persze baromira nem megy. Ez is valahol oda tartozik számomra: szinte minden szentmisén az egyetemes könyörgésekben elhangzik, hogy "áldd meg a népek vezetőit, hogy együtt dolgozzanak az emberiség jövőjén", meg ehhez hasonlók. Akkor ezt most komolyan gondoljuk, vagy nem? Imádkozzuk, hogy "jöjjön el a Te országod". Akarjuk-e, aktívan dolgozunk-e érte? Sokszor magamon is azt veszem észre, hogy mondom ezeket a szavakat, de szinte hozzá gondolom, hogy "de persze ha az én életemet megváltoztatja, akkor még várj vele egy kicsit".
És tudjuk-e hitelesen védeni a keresztény Európát, ha ezeket az alap dolgokat elutasítjuk?
Szóval ez olyan kérdés nálam, ahol a kényelmem meg a lelkiismeretem igencsak ellentmondásban van. Ugyanide tartozik: akadály-e a magyarságom az emberiség (Isten gyermekei) üdvösségében vagy eszköz? Mit tartok előbbre? Hol a kompromisszum, ahol a magyarságomnak sérülnie kell azért, hogy a másik üdvözüljön. Kicsit olyan ez, mint amit a plébánosunk mondott a múltkoriban: ha egy államfő jön, vagy a pápa: hetekkel, hónapokkal előtte elkezdünk készülődni, rengeteg szervezés, biztonság, díszbemutatók, whatever. Ha az Isten jön? Kit érdekel.
Bocsánat a lelki oldalért, ne haragudjatok, csak legyen egy ilyen Advent is, ne csak a sörös ;-). Ha nem illik ide, vagy megbántok valakit, akkor törölhető, és természetesen elnézést kérek.