Amennyire gúnyolódsz a '60-as évek Magyarországán, éppen annyira lesz nevetséges a mi felvilágosult világunk, demokráciánk. A mink? Mondj nekem arról néhány szót, mikor szavaztunk az Európa Bizottság elnökére, tagjaira? Nagyon csipás lehetett azon a vasárnapon a szemem, mert én nem láttam Jean-Claude Juncker nevét a szavazólapon. Ennyit a jelenlegi demokráciánkról, szemben azokkal a borzalmas időkkel, amikor Brezsnyev nevét ismertük jól. Mindezt azért írom, mert teljes magabiztossággal írsz olyan történetről, amelynek a részletes anyaga mégis csak az általad kifogásolt ítéletet hozó bíró előtt voltak.
Hozhatott a bíró inkorrekt ítélete, éppen úgy, mint egy mai bíró. Semmi különbség. Vagy a mai bírók tévedhetetlen robotok? Ezen felül mások a szokások, máshol van a társadalom ingerküszöbe ma, mint akkor. Felőlem megkérdőjelezheted I. István módszereit is, csak teljesen felesleges a ma megszokott érzékenységgel beszélni róla. Akkoriban mások voltak a hatalomgyakorlás hatékony eszközei, és az akkor úgy volt rendjén, különösképpen, ha volt a közelben némi ólom.
Ne érts félre, ellenzem az erőszak és a személyes szabadság korlátozásának minden formáját. Pusztán azzal nem vagyok megbékélve, hogy egy letöltött büntetést követően egy elévült ügyet rángatnak elő egy olyan emberrel kapcsolatban, aki fiatalon ugyan bűnt követett el, a későbbiekben viszont eredményes, profi szakemberként végezte a munkáját. Tehát megváltozott. A múltat meg nem történtté tenni viszont nem tudja.
Ha már utaltál a Bibliára, figyelmedbe ajánlom a Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. részt, különös tekintettel a 7. versszakra.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE