értem már. van egyébként ilyen munkatársam. beleköt valamibe, aztán mikor rámutatok, hogy a dolog helyes (vagyis az ő valamely eddigi ismerete, feltételezése volt helytelen - és itt totál elképzelhető, vagy valóban én tévedek), akkor vagy egy kicsit torzít a tényeken/megfigyeléseken, hogy legalábbis megkérdőjeleződjön az, amit mondok (és ez ismétlődik sok cikluson át), vagy pedig hasonlóképp "érvel", mint te; és arra hivatkozik, hogy amit ő mond, az nyilvánvaló. érezteti, hogy csakis neki lehet igaza, hogy ő egy megsebzett hős, egy szent, aki csak jót akar (pláne, hogy más csapatok előtt egy speciális buzzwordöt használ a saját pozíciójára, hogy sokkal többnek tűnjön, mint a csapat többi tagja :D). sikamlós területen pedig azt mondja vagy írja, hogy neki erre nincs ideje, túltárgyaltuk, hogyha nem értem, akkor az az én bajom.
egy időben mocskosul rühelltem az ilyen embereket, mára már viszont sokkal békésebb lettem. egyedül sajnálatot érzek, amiért részemről (szerintem) lehetne helye valami értelmes vitának, gondolatcserének, magyarázatnak, a másik részről viszont ilyenre nem lehet számítani.