Ahogy van egy szint, ami felett egyre kevesebb a bug, van egy olyan szint is, amely felett már nem a hozzáadott értéket, hanem a márkanevet fizeted meg. Kedvencem az a tizenéves, akinek anyuék megveszik még akár hitelre is, csak hogy ne lógjon ki a gyerek a sorból.... Véleményem szerint ez sajnos generációk óta létező probléma. Magyarországon ez sajnos szinte népbetegség. Van is erre egy találó kifejezés: "páváskodás". ezzel szemben láttam olyanokat is, akik bár megtehetnék, mégsem szórják feleslegesen a pénzt. Jelenleg nem tudok olyan okot mondani, amiért beruháznék egy iPhone-ra. Egész egyszerűen soknak tartanám azt a pénzt egy tenyérnyi alumíniumdarabra. Egyszerűen nem éri meg. Ahogy a csúcs Samu sem éri meg az árát, főleg azt nézve, vajon mennyiért állíthatják elő őket.. A gyártók pedig szépen ki is használják az emberek bizonyos százalékának feltűnési vágyát.
- ezért az összegért összetehetek magamnak egy ütős konfigot
- ezért az összegért összetehetek magamnak egy fél kisirodai berendezést
- ezért az összegért vehetek a bringámba tárcsafékes kerekeket, meg valami komolyabb hajtókart ami kibír 90 kilót ugratás közben is
- ezért az összegért eljuthatok Kínába, Indiába és maradandó élményeket gyűjthetek
- ezért az összegért vehetek egy kopott XT 250-est és a maradékból szét motorozhatom az agyamat, emellett legalább annyian a csodájára járnak a jól ápolt veteránnak, amely napi szinten is használható
- ezért az összegért...... sorolhatnám a végtelenségig.
De a legszomorúbb az az egészben, hogy ilyen téves értékrendű szülőknek hála egy egész generációnyi megtévelyedett gyermek veti ki maguk közül azokat, akik esetleg ezt másképp gondolják.. Amikor általános iskolába jártam még nem voltak itthon nagyon nyugati márkák. De már akkor is volt olyan osztálytársam, aki Adidas melegítőben járt, mert az apukája valami német rokontól kapta használtan. Sokan néztek rá istenként. nekem már akkor is jó volt a kopott farmer, meg a varázs butikos Possessed póló.... :-D
BunsenLabs