Az Itanium úgy jön ide, h végülis az is ilyen "mi tud többet, a fordító vagy a processzor" elgondolásból született. Azt gondolták, h azt a szilíciumot, amit mostanság mindenféle teljesítménynövelő workaroundokra (soronkívüli utasításvégrehajtás, etc...) használnak, azt használhatnák értelmesebb célokra is, pl több végrehajtóegység processzorba pakolásába, ha ezeket a feladatukat rábízzák a fordítóra. Így aztán van egy CPU tervezői szemmel nézve gyönyörű processzorunk, csak éppen még mindig nincs olyan compiler, ami képes lenne megfelelő hatékonyságú kódot generálni. Egyrészt a végrehajtóegységek kihasználtsága eléggé elmarad az ideálistól, másrészt pedig nem tudja azokat a feladatokat megfelelően ellátni, amiket régebben a processzornak kellett, mégpedig éppen azért, mert nincs az ahhoz szükséges run-time információk birtokában.